Magyar zsidó arcképcsarnok: Ney Dávid (1842-1905) operaénekes

Ney Dávid operaénekes 1842-ben született Várpalotán. Apja szegény tímár volt, fia először egyszerű szabólegényként dolgozott Veszprémben, ahol a helyi kántor felfigyelt a hangjára, és alapfokú zenei képzésben részesítette. Tizenkilenc éves volt, amikor katonai szolgálatra hívták be a tüzérséghez, és hat éven keresztül több ütközetben is részt vett. Énekesi tehetségét rendhagyó módon katonatársai fedezték fel, és ők beszélték rá, hogy kezdjen komolyabb tanulmányokba.

Énekesi tanulmányait katonai szolgálata helyszínén, Olaszországban kezdte meg, és ez idő alatt már több, a tisztek által szervezett hangversenyen is fellépett. Leszerelése után a népszerű osztrák zeneszerző, Franz von Suppé által vezetett bécsi Carltheater szerződteti, ahol a kórusban és szólistaként is fellép. Később Győrbe került, ahol főleg népszínművekben énekelt, de a zsinagóga kórusának is tagja volt. 1874-ben szerződtette le a Nemzeti Színház, és nemcsak énekesként, de prózai és táncos szerepekben is fellépett.

Énekesként Meyerbeer Hugenották című operájának egyik kis szerepében debütált. Ettől kezdve énekesi karrierje gyorsan ívelt fölfelé. Az Operaházban Sarastro szerepében debütált, 1884-ben már az Operaház vezető basszistája volt, és együtt dolgozott többek között Gustav Mahlerral is, annak budapesti működése során, 1888 és 1890 között. Rendszeresen lépett fel a legnagyobb presztízsű külföldi operaházakban. Az interneten is gyakran felemlegetett anekdota szerint halálát követően repertoárját három énekes között osztották szét, de azok így is nehezen birkóztak meg szerepeivel. 1905-ben halt meg, sírja a Kozma utcai temetőben található. Fia és unokája is kiváló operaénekes volt; unokája, a tenor Ney Dávid a soá áldozata lett.

Fachjában, basszusként (basszbaritonként) Ney Dávid különösen szép magas regiszterrel rendelkezett és a kor vezető énekesei közé tartozott. Hangja és hangi alakítása mellett kortársai színészi játékát is kiemelkedőnek találták. Mozart, Verdi, Wagner vagy Erkel operáiban egyaránt otthon érezte magát. A Székely Mihály neve által fémjelezett nagy magyar basszus és basszbariton generációk egyik első tagjaként neki is legnagyobb szerepei közé tartozott a Varázsfuvola Sarastrója vagy a Don Giovanni Leporellója. A fentieken kívül a Sába királynője Salamon királyaként, a Bánk bán Petur bánjaként, Erkel István király című operájának címszerepében, a Faust Mefisztójaként vagy A zsidónő Brogni bíborosaként is kiemelkedő alakítást nyújtott.

Repertoárja mintegy hetvennyolc operát és 103 szerepet tartalmazott. Hangfelvételei között nemcsak operafelvételeket, hanem zsidó liturgikus dalokat is találunk, hasonlóan a 20. század közepének két élvonalbeli amerikai zsidó tenorjához, Richard Tuckerhez és Jan Peerce-hez, és az Újvári Péter által szerkesztett Magyar Zsidó Lexikon szerint: „a világhírű művész, ki mindig hálásan ismerte el, hogy első sorban zsidó kántoroknak köszönhette zenei iskolázottságát, a főünnepeken a pesti zsidó templomnak is szolgálatába állította művészetét”.

Emlékét szülővárosában az évente rendszeresen megrendezett Ney Dávid kórusverseny, és a róla elnevezett utca őrzi, Budapesten pedig a Magyar Állami Operaházban található mellszobra.