Keresett kifejezés

22 találat

2020. Január 16. / 17:10

Wallenberg-díjátadás: Ne legyél tettes, ne válj áldozattá, és soha ne legyél közömbös

Bogdán László, Cserdi község polgármestere, Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, Kaczvinszky Barbara újságíró, dokumentumfilm-rendező, Majsai Tamás református lelkész, történész, Setét Jenő polgárjogi aktivista és Szigeti Jenő, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze, egyháztörténész vehette át ma a 2020-as Raoul Wallenberg-díjat a Mazsihisz székházában. ... A díjátadó ünnepséget a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) székházában tartották.A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány az Emberi Erőforrások Minisztériumával közösen 2010-ben alapította meg az embermentő svéd diplomatáról elnevezett díjat. Az elismerést olyan személyeknek és szervezeteknek ítéli oda, akik vagy amelyek tevékenységükkel humanista példát mutatnak, és segítik a diszkriminációt elszenvedő embertársainkat. A bíráló bizottság tagjai: Beer Miklós, Derdák Tibor, Dénes Katalin, Kovács István, Orosz Ferenc és Sebes József (utóbbi a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, a díjátadó rendezvény házigazdája).Az ünnepségen Horváth József, a Mazsihisz alelnöke, az újbudai Bét Sálom zsinagóga elnöke a köszöntőjét azzal kezdte: egy általa elképzelt, ideális világban neki most nem kellene beszédet tartania, sőt, a Wallenberg Egyesületnek sem kellene léteznie, vagy ha létezne, akkor gyorsan csődbe menne, hiszen lenne úgy 8 millió díjazottja, de hát – tette hozzá – „nem egy általam elképzelt, ideális világban élünk”. Horváth József kiemelte: az egyesület előző és mostani díjazottjai valójában az ellen küzdenek, hogy egy-egy társadalmi csoportot, kisebbséget a többség dehumanizálhasson, s ez ellen semmi mással, csak humanizmusssal lehet harcolni. Beszédet mondott Kovács István, az Emberi Erőforrások Minisztériuma helyettes államtitkára, aki gratulált a díjazottaknak, majd úgy fogalmazott: Raoul Wallenberg áldozatos életútját ma is példaként lehet állítani a következő generációk elé annak érdekében, hogy a vészkorszak idején történt szörnyűségek ne történhessenek meg újra. Ma is vannak üldözöttek, akik támogatásra szorulnak, ezért kiemelkedően fontos a Wallenberg-díj, és az, amit képvisel – fűzte hozzá Kovács István.Habár nem szerepelt az előzetes programban, de Katarina Szécsi Åsbrink, a Svéd Királyság nagykövet-helyettese is fontosnak érezte, hogy a rendezvényen felszólaljon. Mint mondta, számára Raoul Wallenberg  voltaképpen egy kollégája volt, hiszen ugyanazon a követségen dolgoznak, és számos magyar és svéd szervezettel, intézménnyel szorosan együttműködnek a valahai diplomata emlékének ápolásában. Úgy fogalmazott: nem mindannyiunkból válik életmentő hős, aki emberek ezreinek az életét menti meg, de mindannyiunknak van lehetősége arra, hogy kiálljunk a kirekesztés ellen az emberi jogokért. Katarina Szécsi Åsbrink a beszédét azzal fejezte be: egy általa tisztelt professzor hármas parancsa szerint az ember ne legyen tettes, ne váljon áldozattá, és soha ne legyen közömbös.Az ünnepi beszédek és köszöntők elhangzása után a kövektező személyek vehették át az elismerést: Bogdán László, Cserdi község polgármestere, cigány polgárjogi aktivista, Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, Kaczvinszky Barbara újságíró, dokumentumfilm-rendező, Majsai Tamás református lelkész, történész, Setét Jenő polgárjogi aktivista és Szigeti Jenő professzor, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze, egyháztörténész.

2020. Június 08. / 19:25

„Akiket megöltek, azok bennünk élnek tovább”

Holokausztmegemlékezéseket tartottak tegnap Zalaegerszegen és Mosonmagyaróváron, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) mindkét helyszínen képviseltette magát. A vészkorszakban Zalaegerszegről 1200, míg Mosonmagyaróvárról és környékéről mintegy 1000 zsidó embert hurcoltak a halálba.Holokausztmegemlékezéseket tartottak tegnap Zalaegerszegen és Mosonmagyaróváron, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) mindkét helyszínen képviseltette magát.  A vészkorszakban Zalaegerszegről 1200, míg Mosonmagyaróvárról és környékéről mintegy 1000 zsidó embert hurcoltak a halálba. A vészkorszak előtt mind Zalaegerszegen, mind Mosonmagyaróváron virágzott a zsidó élet, ám a tragédia után mindkét városban a töredékére esett vissza a hittestvéreink száma. A Zalaegerszegről elhurcolt 1200 ember közül alig tíz százalék maradt életben: a Magyar Zsidó Levéltár adatai szerint a helyi hitközség 1947-ben már csak 127 főt számlált. Hasonlóan tragikus veszteség érte Mosonmagyaróvár és környékének – Dunakiliti, Halászi, Hegyeshalom, Jánossomorja, Kimle, Lébény, Mosonszentmiklós, Mecsér,  Oroszvár, Rajka – zsidóságát is.  A mosonmagyaróvári megemlékezésen ott volt Nagy István agrárminiszter és Árvay István polgármester, megjelent továbbá Heisler András, a Mazsihisz elnöke és Radnóti Zoltán főrabbi, az újbudai Bét Sálom zsinagóga vallási vezetője. Mivel a városban – többek között Ligeti László helyi hitközségi elnök áldozatos munkájának köszönhetően – 1990 után megújult a zsidó élet és különböző beruházások, felújítások révén megélénkült a zsidó múltra való emlékezés, Radnóti Zoltán a beszédében úgy fogalmazott: példát lehet venni róla, hogy egy közösségben egy lelkes ember mire képes azáltal, ha a múlt emlékeibe életet lehel. Hiszen – elsősorban az említett Ligeti László kivételes tevékenységének köszönhetően – Mosonmagyaróváron ismét láthatóvá lett a korábban láthatatlanná tett helyi zsidóság. Hozzátette: habár a vészkorszakban nagyon sok zsidót elveszítettünk, de akiket megöltek, azok bennünk élnek tovább, ezért soha ne felejtsük el, hogy a vállunkat nemes teher nyomja. Két túlélő a Mazsihisz elnökével (Fotó: Kökényesi Gábor)A mosonmagyaróvári megemlékezésen jelen volt két holokauszttúlélő asszony is, akiket Heisler András külön köszöntött.

2020. Június 07. / 12:11

Megnyitott a zsinagóga, ott a helyünk

Csaknem három hónap telt el azóta, hogy nem találkozhattunk személyesen a zsinagógáinkban. A heti szombatfogadásra az újbudai Bét Sálom zsinagóga is megnyitott, és természetesen: ott volt a helyünk. Olyan volt ez a találkozás, mint egy hatalmas és szabad, örömteli levegővétel egy hosszú, levegőtlen alagútból kiszakadva.Csaknem három hónap telt el azóta, hogy nem találkozhattunk személyesen a zsinagógáinkban. A heti szombatfogadásra az újbudai Bét Sálom zsinagóga is megnyitott, és természetesen: ott volt a helyünk. Olyan volt ez a találkozás, mint egy hatalmas és szabad, örömteli levegővétel egy hosszú, levegőtlen alagútból kiszakadva.A Radnóti Zoltán főrabbi és Horváth József elnök által vezetett újbudai közösség – igaz, korlátozott számban és szigorú biztonsági óvintézkedések mellett –, de ezen a héten pénteken végre ismét együtt lehetett. Habár múlt héten már volt egy mázkir, amelyen összegyűltek a hívek a zsinagóga udvarán, mintegy két tucatnyian, ám az igazi, várva várt nagy nyitás időpontja most érkezett el. Mindannyian maszkban, de a maszk alatt: mosolyban, izgalommal és kíváncsisággal, akárha először járnánk zsinagógában.Bizonyos értelemben valóban az első alkalom volt, hiszen a több hónapos, kényszerű szünet alaposan próbára tette a vallásgyakorlás megszokott módozatait. Most értékelődött föl igazán Radnóti rabbi régi mondása, miszerint egyedül nem lehet zsidónak lenni, a zsidóság megéléséhez, azaz belső kiteljesédéséhez közösség kell, és együtt kell lennünk ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk egyenként. Látni és hallani a másikat, amikor a másik számára mi is láthatók és hallhatók vagyunk.Radnóti Zoltán főrabbiIgaz, még minden új, nem olyan, mint rég. A bejáratnál kötelező kézfertőtlenítés, maszkfelvétel, igény esetén védőkesztyű, a mezüze és a Tóra megérintése pedig nem ajánlott járványügyi szempontok miatt. A kézfogás is elmarad, az öklözés és a könyökboksz váltja fel. És jöttek sorban a rég nem látott barátok és barátnék, régi ismerősök és új ZOOM-arcok. Természetesen itt van Heisler András, a Mazsihisz elnöke is, a Bét Sálom közösség tagja, a hétköznapi istentiszteletek aktív résztvevője. A szertartást a szokásostól eltérően péntek este nem a fönti imateremben, hanem az alagsori étkezőben kell tartani, itt hangzik el a rabbi járvány utáni első dróséja is, amit Radnóti Zoltán természetesen az együttlétre hegyez ki. Azt a kérdést járja körül, hogy kohanita áldás közben végül is kitől kapjuk az áldást? Az Örökkévalótól vagy a kohéntól? Vagy a kohén voltaképpen egy – nevezzük így – „transzformátor” volna, akinek a személyén keresztül megnyilvánul a fensőbb hatalom? Akármit gondolunk erről, az az egy bizonyos: az áldáshoz személyesen jelen kell lenni. Együtt kell lenni. Ennek a napnak – mondja a rabbi – ez az üzenete: csak közösségben lehet élni. „Lekopogjuk” a szavait, és milyen boldogan! Végre egy tanítás, amit nem interneten hallgatunk!Másnap, szombaton délelőtt már a fönti imateremben vagyunk, az óvintézkedések és az érzések pedig: ugyanazok. Az igaz, hogy a Tórát (még) nem érinthetjük meg, de legalább láthatjuk. Többen azt kérdezgetik, hogy mikor áll vissza a „normál” rend, és a kérdések hallatán az vágódik az ember eszébe, hogy megtanultuk a karantén alatt: minden időleges, a „normál” rend pedig nem létezik, időről időre változik, felborul, átrendeződik. De a folyamatos változásban van mégis valamiféle állandóság, és ezt a zsidó közösség belső szellemisége tartja fönn. Köszönet a karanténnak, hogy leckét adott belőle.(Címlapkép: istentisztelet a Bét Sálom zsinagógában, még a járvány előtt. A videó: Kökényesi Gábor munkája.