Nem vicc, ez az örökifjú, szikrázó agyú, brilliáns tehetségű költő és énekes és életművész tényleg ma lett 70 éves. Lehetetlen évszám egy olyan kortalan emberrel kapcsolatban, mint Müller Péter Sziámi, de abból a tényből, miszerint 1951. december 12-én született, valóban az következik, hogy ma lett 70 éves. Nem hisszük el. De azért hangosan tapsolunk!
A Zsidó Kulturális Fesztiválokon az elmúlt években sokszor tapsolhattunk Sziáminak és művészbarátainak a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, most viszont abból az alkalomból tapsolunk neki, hogy születésnapja van. Müller Péter Sziámi ma töltötte be a hetvenet, ami részint lehetetlen, részint pedig örömteli, mert ez azt jelenti, hogy ha ilyen életkorban is ennyire aktív, akkor van még jó néhány évtizedünk, hogy élvezzük azt a csodát, amit művészete kivált belőlünk.
Zsenik a zsiniben – ez a szlogenje a Zsidó Kulturális Fesztiválon futó előadásainak, amelyekben olyan zsidó zseniket idézett meg, mint Seress Rezső vagy Leonard Cohen. A többes szám azonban nem véletlen, hiszen a zseni őrá, az előadóra is értendő, mert valahogy éppen az ilyen habitusú embereket képzeljük művész-zseninek, mint ő. Kiapadhatatlan kreativitás, örökké kíváncsi és minden újra nyitott elme, a színpadon pedig kíméletlenül magas színvonal: ez jellemzi Sziámit.
Hihetetlenül sokrétű ember, amit nemcsak életműve, de az 1970-es években folytatott tanulmányai is jeleznek: 1973-ban rádiószerkesztő-riporter diplomát, az állami artistaképzőben cirkusz- és varietérendezői képesítést, az ELTE bölcsészkarán magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán film- és televízió rendezőként végzett.
Emellett zenélt, énekelt, dalokat szerzett, megalapította a Sziámi Sziámi zenekart, és az ő ötlete volt 1992-ben a Sziget fesztivál, amely idővel Európa szerte elhíresült. Emlékeznek rá, mi volt a Sziget első szlogenjeinek egyike csaknem harminc éve? „Kell egy hét együttlét.” Szerintünk ezt is ő találta ki, annyira ritmusos, megjegyezhető és frappáns, azaz éppen olyan, mint ő maga: felejthetetlenül frappáns minden, ami Sziámi.
Ami pedig a zsidóságát illeti, nemcsak származása, de identitása szerint is minden tekintetben a zsidósághoz kötődik. Arra a kérdésre, hogy mennyire meghatározó számára a zsidósága, egy életút-interjúban azt mondta: „Sokkal inkább, mint korábban gondoltam volna. Az igazán érdekes az, hogy minden oldalról zsidó vagyok. És amikor még úgy tudtam, hogy katolikus vagyok, akkor is egyfajta zsidó tudattal éltem. De erre csak utólag jön rá az ember, ezt gyerekként nem tudja. Tipikus, ugyanakkor egyszerre atipikus történet is az enyém. A nagyszüleim házassága vegyes házasság volt, az anyukám azonban a törvény szerint zsidó volt az ő anyukája után. A családunkat bujkálásokkal, álnevekkel, munkaszolgálattal ugyan, de a holokauszt jórészt szerencsére megkímélte. Akiről én sokáig azt hittem, hogy az édesapám, keresztény volt. Engem megkereszteltek, hittanra jártam, sőt ministrálni is. De dacára annak, hogy nemigen ejtettük ki azt a szánkon, hogy zsidó, engem elég gyakran bevonzott a zsinagóga. Tizenkét éves voltam, amikor örökbe fogadott az anyukám következetes, makacs udvarlója, és fölvettem a nevét, ami most is a nevem, és ő is zsidó családból származott. Tehát lett egy zsidó apukám. Húszéves koromban tudtam meg, hogy ki volt az igazi apám. Ő is zsidó volt, gyerekként Auschwitzot megjárt és a családját ott elvesztő zsidó ember. Azt gondolom, egy nagyon érdekes dilemma közepén vagyok, hiszen itt van egy szőke, kék szemű pasas, aki a papírjai szerint római katolikus, ami ebben az országban talán kényelmesebb helyzet, de nekem egy pillanatig nem jutott eszembe, hogy ne zsidónak valljam magam”.
Hát éltesse az Örökkévaló ezt a csodálatos szellemű embert az emberi kor legvégső határáig!
(Címlapkép: Müller Péter Sziámi a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, a Zsidó Kulturális Fesztiválon)
