Van-e zsidó női démon?

A héber Biblia nő-képe meglepően modern, egyértelműen humanistának nevezhető, hiszen a Tanach értékeli a nőt, tisztelettel beszél róla, jogokat ad neki és helyesli, ha él a jogaival – olvasható Szunyogh Szabolcs legújabb könyvében.

A Noran Libro kiadásában az elmúlt hetekben jelent meg Szunyogh Szabolcs tollából A zsidó nő című könyv, amely a kiadó ajánlója szerint olyan kérdésekre keresi a választ, hogy van-e zsidó nőiség, és ha igen, miképp reagál arra a környezet, van-e zsidó női démon, felhasználható-e a női vonzerő egyéni céljainkért vagy a közösség érdekében? Mit sugall a zsidó nők életpéldája? Segítette-e vagy éppen ellenkezőleg: megnehezítette a nők sikerét zsidóságuk a tudomány, a film, a költészet, a zene, a színház, a sport, a politika, a festészet, a popzene vagy az üzlet világában? A világkultúra nagyon sokat kapott a zsidóságtól: az egyistenhitet, a Bibliát, a szeretet vallását, a teljesítmények tiszteletét és a semmit sem tisztelő humort – de mit kapott a világ a zsidó nőtől? 

S hogy milyen válaszokat talál a szerző? Erre példaként következzen egy részlet a könyvből:

Nagyon fontos, nagyon karakteres különbség található a Héber Biblia és az Újszövetség nő-képe között.Habár a Héber Bibliában találunk számos olyan részletet is, amely bánthatja a mai, az egyenjogúságon alapuló gondolkodásunkat, hiszen ez a mű majdnem háromezer évvel ezelőtt keletkezett, a Tanach nő-képe egészében mégis meglepően modern, egyértelműen humanistának nevezhető. A Héber Biblia értékeli a nőt, tisztelettel beszél róla, jogokat ad neki és helyesli, ha a nő él a jogaival.

A pátriárkák történetei szerint az ősanyáinkat nem akaratuk ellenére adták férjhez, hanem kikérték a beleegyezésüket. Nemcsak a saját sorsuk alakulásába szólhattak bele, hanem az egész törzset érintő események menetébe is. Ábrahám felesége, Sára (Szárai, „Az úrnő”) többször megmentette a férje életét. 

Izsák felesége, Rebeka (Rivka, „A megigéző”) a férje helyett döntött a két fia, Ézsau és Jákób sorsát illetően. Jákób nagy szerelme, Rákhel („A kisbárány”) trükkösen segítette férjét a menekülésben. Mózes nővére, Miriam (egyiptomi eredetű szó, talán azt jelenti: „Szerelem”) a gyermekek védője és szabadítója volt, egy alkalommal még a nagyhatalmú öccsével is szembefordult.

Az Aranyborjú történetét leíró szövegből úgy tűnik, hogy a nők nem vettek részt a bálványimádásban. Több középkori rabbi éppen ezzel indokolta a nők kitüntetett szerepét a zsidó családon belül. A zsidó történelemben az ősbűn nem a paradicsomban elkövetett engedetlenség, hanem a Kivonulás során elkövetett bálványimádás. A Tóra leírása szerint ez az ősbűn csak a férfiakat terheli, a nőket a Biblia mentesíti ez alól. 

Szunyogh Szabolcs: Zsidó nők, Noran Libro Kiadó, 2019, 3392 Ft.