Szerdócz Ervin: A zsidók magukban hordozzák a remény ígéretét

2021. Október 14. / 21:25


Szerdócz Ervin: A zsidók magukban hordozzák a remény ígéretét

– Az ókori Rómában zsidókat nem ünnepeltek diadalmeneten, nem tartottak aranykoszorút a fejük fölé. De minden zsidó ösztönösen tudta, hogy az „Egyetlen Egy” vele van! – írja e heti írásában Szerdócz Ervin újpesti főrabbi az aktuális hetiszakasz kapcsán.


Lech-lekhá  לֶךְ-לְךָ

א  וַיֹּאמֶר יְהוָה אֶל-אַבְרָם, לֶךְ-לְךָ מֵאַרְצְךָ וּמִמּוֹלַדְתְּךָ וּמִבֵּית אָבִיךָ, אֶל-הָאָרֶץ, אֲשֶׁר אַרְאֶךָּ.

„Az Örökkévaló így szólt Ábrahámhoz: Menj el az országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.” (I.M.12/1.)

Rómában, a Via Sacra legmagasabb pontján, a Forum Románumon áll egy ismert diadalív, melyet iu. 81-ben Domitianus császár állíttatott Titus világra szóló jeruzsálemi győzelmének tiszteletére. A világ „urának” deklarált római hadsereg legyőzte a zsidókat. A hosszú hadjárat során, 600 ezer ember halt meg, 70 ezer zsidót vittek rabláncon Rómába. 

A vallási-világnézeti okokból kitört lázadásnak többek között az volt az oka, hogy a zsidóság nem volt hajlandók részt venni a császárkultuszban, még annak ellenére sem, hogy tulajdonképpen a római uralkodók a zsidó államot birodalmi egységként akarták integrálni. A rómaiak nem voltak tisztában azzal, hogy a zsidók nem ismertek félelmet, vagy áldozatot, ha I-tenükről, az örök EGY-ről volt szó.

A diadalív belső felületén két dombormű látható. Az egyiken a győzelmi menet látható: győztesek koszorúját viselő császár a négylovas kocsiján, allegorikus alakokkal körülvéve.

titus.jpg

A másik relief a diadalmenet egyik legfontosabb jelenetét ábrázolja: egy csoport szolga győzelmi trófeaként a jeruzsálemi templom kincseit viszi a vállán. Láthatjuk az asztalt, amelyre az áldozati kenyereket tették ki, a zsidó vallás szent edényeit és harsonáit, és végül a hétágú gyertyatartót.A tragikus eseménnyel megszűnt a zsidó államiság. Caesareából zsidó foglyokkal megrakott hajók indultak Rómába, hogy a foglyok vasra verve vonuljanak a római légiók előtt.

Az ókori társadalomban, de az újabb történelemben is, a rabszolgasorba került emberek elvesztették identitásukat, eltűntek a történelemben.  És itt kap jelentőséget a fent idézett felszólítás: Menj el az országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked”.

I-ten utasította Ábrahám ősapát az örök érvényű ígérettel:

וִהְיִיתֶם לִי סְגֻלָּה מִכָּל-הָעַמִּים, כִּי-לִי כָּל-הָאָרֶץ
„ …értékes kincs lesztek számomra, az összes népek között, mert enyém a föld.” (Mózes II. könyve)  

Ez az I-eni kijelentés három évezreden át a küldetés és remény, előremutató prófécia hangján szólt. Az volt az üzenete, hogy I-en akaratából kényszerültek elhagyni országukat, szülőföldjüket, hazájukat. A zsidók számára a fenti mondat az azt követő mondattal teljesedett jóslattá:

וְאֶעֶשְׂךָ, לְגוֹי גָּדוֹל, וַאֲבָרֶכְךָ, וַאֲגַדְּלָה שְׁמֶךָ; וֶהְיֵה, בְּרָכָה
.„Én nagy népé teszlek téged, megáldalak és naggyá teszem nevedet, és áldássá leszel (Mózes I, 12,2.) 

Minden időben a kinyilatkozás egyedülálló, biztató erővel bírt! Igen! Elüldöztek országodból, hazádból, de a helyzet, amibe kerültél, átmeneti. Érvényesülni fogsz, mert veled lesz gondviselő I-tened. 

Számtalan példa van arra a történelemben, hogy idegen földre, kilátástalan helyzetbe került zsidók megtartották vallásukat, identitásukat és érvényesültek ott, ahova szomorú sorsuk miatt kerültek. Beteljesedett a jóslat. Persze érvényesülésüknek más oka is volt. Tudtak írni és olvasni. Micsoda szellemi előny más népekkel szemben!   

És íme, egy példa.

Máramarosszigeten, az egykori „kis Jeruzsálemben” nagy lélekszámú család volt a Káhán család. Számukra a családi „Jichesz” (spirituális családi örökség, nemesi privilégium) kivételesen fontos volt. Erre a család hihetetlenül büszke volt. Rányomta bélyegét személyiségükre, viselkedésükre. Egykor egy zsidó családi „Jichesz” deklaratív tényéhez 36 ős kimutatása kellett. A Káhán család tagjai Jichesz levelek hosszú sorát őrizték. „Nemesi „okleveleket” melyekben történetírók, utazók, és tudósok könyvei igazolták, hogy a család bizonyíthatóan több mint 1800 éves múltra néz vissza. 

Ősük, a híres Tápuchim család, időszámítás után 70-ben szerepel először a zsidó történelemben. A család bizonyítani tudta, hogy Titusz diadalmenete előtt hajtották őket Rómába, Jeruzsálem elfoglalását követően. 

A spalatói (spliti) Dávid rabbi – orvos, nyelvész, a Chemách Dovid című szótár szerzője, Ázárjá de Rossi, a M’or Éjnájim című híres bölcseleti mű szerzője –, valamint a Sém Hág’dolim című írás igazolta, hogy a hagyomány szerint Titus diadalmenetében Jochnánán ben Lévi Cháláv és Simon bár Giorá, a júdeai felkelés hadvezérein kívül négy előkelő főúri családot hurcoltak végig Róma fórumán. 

Há-Tápuchim (Tapuch-alma), Há-Áldumim (vörösek), Há-Z’kénim (öregek) és Há-Ánávim (szerények) mind a Káhánok ősei. És láss csodát, a négy család rövidesen felszabadult a rabszolgaságból és szerepet kapott a birodalmi adminisztrációban, mint pénzügyi szervezők, gazdasági hivatalnokok, tanácsadók.

A római zsidóság feje, a talmudi iskola, a vallási bíróság feje is a Káhánok őse, az egykori Tapuchim család tagja volt Nátán ben Jechiél, akit rabbi Nátán Há-Romi, vagyis a római Nátánnak neveztek, más néven: Nátán báál-há-Áruch aki az Áruch című könyv (talmudi és midrás szavak szótára) szerzője volt!

Tudelai Benjámin, a híres zsidó utazó 1172-ben a Mászáot Binjomin művében ír a családról. Dániel, a gyülekezet rabbija egyben gazdasági tanácsadó is volt. Az utazó Jechiel ben Abrahámot, „mesárét sel pápo”, a pápa bizalmasaként, mint a pápa tanácsadóját, birtokának kezelőjét aposztrofálta. III. Sándor (1105-1181) pápa vagyoni felügyelője is Káhán-ős volt.

A család történetének fonala feltűnik Bajorországban a XVI. században. Rabbi Hálévi Heller, a térség főrabbija volt. Fiát, rabbi Jom-tov Lippman Hellert, a Toszáfot-Jomtov kommentár szerzőjét szerencsétlenségére Prágába csábították II. Ferdinánd császár udvarába. A helybeli féltékeny, antiszemita előkelőségek feljelentették különféle koholt vádakkal és börtönbe került. Bécsi pártfogója, Jakob Bassevi váltságdíjként tízezer tallért adományozott, így visszanyerte szabadságát. 

Ki tudja, hány és hány nem Káhán-ős, akik római rabszolgák voltak, futott be ilyen vagy olyan karriert?! De nem is ez a lényeg! Hol van már az egykori római birodalom?! A zsidók ezzel szemben a mai napig genetikailag magukénak tudják és hordozzák a remény ígéretét: וַאֲבָרֶכְך ; וֶהְיֵה, בְּרָכָה „megáldalak és légy áldássá.” 

Caesar óta minden ókori római diadalmeneten egy szolga állt a császár mögött a négylovas ünnepi quadrigán, egy arany koszorút tartott a császár feje fölé, és a következőt volt hivatva fülébe mondani: „Respice post te, hominem memento te.” „Tekints magad mögé! Ne felejtsd: te is ember vagy!” 

Zsidókat nem ünnepeltek diadalmeneten. Nem tartottak aranykoszorút fejük fölé.Ezzel szemben minden zsidó ösztönösen tudja, ha maga mögé tekint, és ha sorsa felszólítja:  לֶךְ-לְךָ „Menj, ahova küldelek”, tudja, hogy az „Egyetlen Egy” vele van! Azt is tudja:

בְּכָל-הַמָּקוֹם אֲשֶׁר אַזְכִּיר אֶת-שְׁמִי, אָבוֹא אֵלֶיךָ וּבֵרַכְתִּיךָ.
„Minden helyen, ahol Nevemen szólítasz, eljövök hozzád és megáldalak….!” 

Ámen!                                                                                                                           

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek