Nagyot alkotni Izrael dicsőségére

Magyar jubileumi portrékötet Izraelből Izraelnek: a modern zsidó állam megalapításának hetvenedik évfordulóját méltó könyvvel ünnepli az Izraelinfo. #Izrael70magyar – Hetven magyar képeslap a hetvenéves Izraelnek. Izraelinfo Alapítvány, Corvina, 2019, 328 oldal, 3990 Ft.

Az Izraelinfo szerkesztőségének tagjai, és más szerzők által – Kallos Bea ötlete alapján – készült el az az ünnepi kiállítású, jubileumi portrékötet, amely összesen hetven, magyar gyökerű izraeli személyiséget mutat be. A kötet előszavát Jair Lapid képviselő, a fülszöveget pedig Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke írta.

Olyanok kerültek be a könyvbe, mint Szenes Hanna, Fenyves Loránd, Kasztner Rezső, Jehudit (Judit) Arnon, Tomi Lapid, Efraim Kishon, Teddi Kollek, Amosz Manor, Jehuda Lahav, Uri Geller, és még folytathatnánk a sort. De a szerkesztők nem csak embereket és életutakat válogattak be a kötetbe, hanem jellemző intézményeket (ilyen például a cfati Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma), sajtótörténeti jelentőségű lapokat (ilyen a Múlt és Jövő vagy az Új Kelet), továbbá jellegzetesen magyar jelenségeket is (az első, magyarok által alapított mosávot, vagy az Izraelben is ismert „goulasht”).

Az írások rövidek, tömörek és olvasmányosak, és szerencsére nem mindegyik marad meg a portré műfajánál, hiszen olvashatunk interjúkat és visszaemlékezéseket, sőt, versek is bekerültek a kötetbe (például Agi Misoltól). Kiemelésre méltó az igen gazdag képi illusztráció, amely szinte az egész elmúlt száz évet átfogja: nagy dicséret a képszerkesztőnek (bizonyos „Frankpetiként” szerepel a kolofonban). S persze nagy köszönet a teljes szerkesztői csapatnak, amely láthatólag nagyon komoly munkát fektetett bele ebbe a kötetbe. Ráadásul a szerzők szinte kizárólag önkéntesként, önzetlenül, azaz honorárium nélkül dolgoztak, a kötet bevételét ugyanis az izraeli magyar sajtó fejlesztésére kívánják fordítani. 

Kiemelném a kötetből Kristóf Juli írásait, aki remek hangulatfestő tehetséggel ábrázol; Politzer Maymon Krisztinát, aki kiváló a portré műfajában, mert közel tudja hozni hozzánk az ábrázolt személyt; és Shiri Zsuzsát, aki a tőle megszokott magas színvonalon és tárgyi tudással, tapasztalattal szállította le a szövegeket. 

Részlet Jair Lapid képviselő előszavából: 

„Kétlem, hogy bárki a magyar zsidóknál gyorsabban integrálódott volna Izraelben. Ha nem lett volna olyan rettenetes akcentusuk, észre sem vette volna senki, hogy a magyarok máshonnan jöttek. Egy magyar zsidó, akit Herzl Tivadarnak hívtak, és aki a Dohány utcai zsinagóga melletti házban született, megálmodta a zsidók államát, a szomszédai pedig az elsők között eredtek álmai nyomába. Ők nemcsak kivándorolni akartak Erecbe, hanem új hazát teremteni ott kávéházzal, színházzal, újsággal, szatírával. A magyarok azzal a céllal alijáztak Izraelbe, hogy haladéktalanul izraelivé váljanak...  Igazi cionisták voltak, de hitük szerint a cionizmus lényege nem abban áll, hogy feláldozzuk magunkat a szent hazáért, hanem hogy ott egy normális államot teremtünk és minden percet kiélvezünk.”

Részlet Heisler András elnök fülszövegéből:

„Hetven év alatt a zsidó állam korszerű országgá nőtte ki magát: légkondicionálók zümmögésével, örökké telefonozó fiatalokkal, az utakon futó robogókkal, a felhőkarcolók Isten-keresésével. Bár nem élünk ebben a néha szürreális kavalkádban, mégis Izrael biztos alapja pozitív zsidó öntudatunknak. Fontos ezért e könyv, mert bemutatja, hogy mi, magyar zsidók nem csak távolról szeretjük ezt a csodálatos országot, de a magyar zsidók az élet számtalan területén alkottak nagyot Izrael dicsőségére”.