Miért nehéz elszánni magunkat önmagunkká válni? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 04 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 17 óra 14 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Smot hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Nem tudom megcsinálni, úgysem fog ez nekem menni, csinálja valaki más inkább.

Rengeteg jól bejáratott hárításunk van, miért nem merjük felvállalni az életünkért viselt felelősséget. Mózes, aki egyértelműen Izrael vezetője volt, erre a szerepre született, nagyon hosszan hagyta magát győzködni az Örökkévalótól.

Először azt mondta, hogy a zsidók úgysem fognak rá hallgatni, nem lehet a vezetőjük, mert nem követik majd. 

Mózesnek valóban voltak nehézségei azzal, hogy motiválja az embereket, sok konfliktusa volt a zsidókkal, sokszor lázadoztak ellene, közelebb volt az Örökkévalóhoz, mint a felnőttkorában megismert közösségéhez. Egyikünk alkata sem eleve alkalmas tökéletesen a szerepre, amelyet be kell töltenünk. Mindenkinek tanulnia kell menet közben önmagáról, hogy valódi önmagává legyen, ez mindünk számára feladat. Mózesnek is el kell szánnia magát, hogy nekilásson ennek a feladatnak, amely soha nem csak a külvilágban vár változtatásokat tőlünk, hanem saját magunknak is meg kell változnunk, még inkább saját legjobb lehetőségünkké kell válnunk, amíg megtaláljuk és tisztességesen eljátsszuk a saját szerepünket. De a mélyben mégiscsak az a szorongása húzódik meg minden idők legnagyobb zsidó vezetőjének, hogy az, amit ő mond, senkit sem érdekel. A teljes és lényegileg indokolatlan önbizalomhiány. Az önmagunkkal szembeni bizalmatlanság, amely nem hagy önmagunkká lenni, nem szerénység, hanem agresszió, önmagunkkal és a világgal szemben, amelyet nem szolgálunk azzal, ami a dolgunk volna amúgy benne. Illetve mintha azt is sejtetné, hogy a világ rossz, meg sem érdemli őt, nem figyelnek rá, hiába akar nekik jót. Ezt a gőgöt is le kell győznie magában Mózesnek.

Mózes később felveti, hogy nem tud jól beszélni, pedig ez nélkülözhetetlen, vagyis, hogy úgysem tudja megcsinálni, a képességei hiányoznak hozzá. Újfent, részben, persze, igen, soha nem áll mindig minden képesség rendelkezésre. De ez nem ok arra, hogy ne vágjunk bele. Elég, ha elég sok képességünk mutat egy irányba, a dolgunk felé.

A végén azzal próbálkozik Mózes, hogy csinálja valaki más. 

Nekem biztosan nem fog sikerülni, sohasem sikerül semmi. Túl nagy rám a kabát. Abból, ha meg se próbálom, biztosan nem lehet már baj. A kudarctól való rettegés felel azért, hogy még csak meg se próbáljuk.

A lényeg, amit Mózes megért az égő csipkebokorban őt szólító Örökkévalóval beszélve, az, hogy a hívás, Isten szólítása nem más, mint igény arra, hogy váljunk önmagunkká azzal, hogy elvégezzük a saját dolgunkat, ez a szólítás és ennek követése a judaizmus lényege Ábrahámtól és Sárától fogva.

Ahogy a híres, Zuszja rabbiról szóló hászid történet tanítja, halálunk után nem azt fogják kérdezni tőlünk, miért nem voltunk Mózes, hanem azt, miért nem voltunk Zuszja – emlékeztet minket Michelle Missagiah rabbi.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása