Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 47 perckor köszönt be,
a királynő holnap délután 17 óra 55 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a JITRÓ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Ezen a héten
érkezik el Izrael népe a Szináj-hegyéhez, hogy megkapja a Tízparancsolatot. Ez
a különlegesen fontos hetiszakasz egy meglepő látogatással kezdődik, elmegy
Mózeshez a pusztába az apósa és segít neki kissé szerényebb vezetővé válni,
abban a munkájában, amelyet már az előző héten elkezdett. Fontos az utód
megtalálása és bevonása is, de éppen ilyen fontos a hatalom megosztása már az
utódlás előtt. Mózes nem tud mindenki ügyében döntést hozni, mert a zsidók
egyszerűen túl sokan vannak ehhez. Meg kell tanulnia már aktív korában
lemondania hatalma nagy részéről, megosztani a felelősséget, bevonni másokat a
bíráskodásba. A Tóra nem igazán szereti a hatalmat, halandó emberek hatalomgyakorlását
más halandó emberek fölött, de amikor elkerülhetetlen, akkor is azt javasolja,
hogy legyen minél több kézben, minél többen dönthessenek. Ha nem lehetséges,
hogy a „semmi hatalmat senkinek” elve érvényesüljön, akkor minél kevesebb hatalmat
kell adni minél többeknek. Épp úgy, ahogy későbbi politikai hitvallásában egy
magyar zsidó anarchista, a könyvtárhálózat-névként ismert Szabó Ervin gondolta
is írta.
Mózes apósa, Jitró
nem zsidó, nélküle viszont Izrael nem tudná megszervezni magát. A Tóra
jellegzetes iróniája, hogy miután beszámol arról, hogy a nem zsidók nélkül
mekkora bajban lennék, még ugyanannak a hetiszakasznak a következő mondataiban
rögzíti, hogy kiválasztott nép vagyunk. Azért, hogy nehogy félreértsük, miről
van szó: kiválasztottságunk azt jelenti, amit Ézsaiás próféta mond: ha Isten
parancsolatai szerint élünk, amelyek közül a Tízparancsolatot éppen most kapják
meg Mózesék, akkor és egyedül akkor „a népek fényévé” leszünk, utat mutatunk és
vezetjük majd őket. Izrael lámpás, amely Isten útjait világítja meg a sötétben
minden népek számára. A Jitró-epizód azt is világossá teszi, hogy ahhoz, hogy
szolgálhassuk őket, taníthassuk őket, nekünk magunknak is tanulnunk kell a
többi néptől. Aki kicsit is figyelmesen olvassa a Tórát, az nem hihet a zsidó
felsőbbrendűségben és az elzárkózásban.
„Az Örökévaló leszállt a Szináj hegyére” – áll a szövegben (Mózes II. könyve, 19. fejezet, 20.vers), aztán a kinyilatkoztatás végén, pár sorral később azt olvassuk, hogy „láttátok, hogy az égből beszéltem veletek”.
Hol volt az Örökkévaló Isten,
amikor a Tízparancsolatot adta?
A hegy tetején vagy az égben? A régi
kommentátorok szerint fogta a mennyet és egyszerűen lehozta magával a
hegytetőre, ahogy nekünk is le kell majd hozni azzal, hogy a parancsai szerint
élünk, azzal, hogy a népek fényévé leszünk, ide, a földre az Ég királyságát. Ez
szövetségünk lényege.
Nagyon szoros
szövetségről van szó, Isten úgy fogalmaz, hogy „féltékeny Isten vagyok”. Igen,
féltékeny. Ezért követel kizárólagosságot, ezért kéri, hogy ne imádj más
Isteneket. Féltékenyek pedig a szerelmesek szoktak lenni, újabb bizonyítékunk
van arra, hogy ez a szövetség egy misztikus szerelem mindazok között, akik
meghallják a Seregek Ura hívását, mint egykor Ábrahám és Őközötte. Az, amit
olvasunk, egy szerelmesregény, egy nagy, a világ történetén átívelő szerelem
története. Ha meghalljuk a hívást, látni fogjuk, ahogy az Istenhez szóló nagy
szerelmes költemény, az Énekek Éneke tanítja, hogy jő az én Szerelmesem, jő a
hegyeken szökellve. A szerelem egyetlen feltétele a szív nyitottsága és nekünk
is csak erre van szükségünk „Minden helyen, ahol engedem említeni nevemet,
eljövök hozzád és megáldalak Téged” – olvassuk a hetiszakasz záró mondataiban.
Békés ünnepet kívánunk!
Vári György írása
![mazsihisz icon](https://mazsihisz.hu/modules/Mazsihisz/public/img/ikon_50x50_kek.jpg)