Jő hegyeken szökellve: a szerelmes Isten születése – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 47 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 17 óra 55 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a JITRÓ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Ezen a héten érkezik el Izrael népe a Szináj-hegyéhez, hogy megkapja a Tízparancsolatot. Ez a különlegesen fontos hetiszakasz egy meglepő látogatással kezdődik, elmegy Mózeshez a pusztába az apósa és segít neki kissé szerényebb vezetővé válni, abban a munkájában, amelyet már az előző héten elkezdett. Fontos az utód megtalálása és bevonása is, de éppen ilyen fontos a hatalom megosztása már az utódlás előtt. Mózes nem tud mindenki ügyében döntést hozni, mert a zsidók egyszerűen túl sokan vannak ehhez. Meg kell tanulnia már aktív korában lemondania hatalma nagy részéről, megosztani a felelősséget, bevonni másokat a bíráskodásba. A Tóra nem igazán szereti a hatalmat, halandó emberek hatalomgyakorlását más halandó emberek fölött, de amikor elkerülhetetlen, akkor is azt javasolja, hogy legyen minél több kézben, minél többen dönthessenek. Ha nem lehetséges, hogy a „semmi hatalmat senkinek” elve érvényesüljön, akkor minél kevesebb hatalmat kell adni minél többeknek. Épp úgy, ahogy későbbi politikai hitvallásában egy magyar zsidó anarchista, a könyvtárhálózat-névként ismert Szabó Ervin gondolta is írta.

Mózes apósa, Jitró nem zsidó, nélküle viszont Izrael nem tudná megszervezni magát. A Tóra jellegzetes iróniája, hogy miután beszámol arról, hogy a nem zsidók nélkül mekkora bajban lennék, még ugyanannak a hetiszakasznak a következő mondataiban rögzíti, hogy kiválasztott nép vagyunk. Azért, hogy nehogy félreértsük, miről van szó: kiválasztottságunk azt jelenti, amit Ézsaiás próféta mond: ha Isten parancsolatai szerint élünk, amelyek közül a Tízparancsolatot éppen most kapják meg Mózesék, akkor és egyedül akkor „a népek fényévé” leszünk, utat mutatunk és vezetjük majd őket. Izrael lámpás, amely Isten útjait világítja meg a sötétben minden népek számára. A Jitró-epizód azt is világossá teszi, hogy ahhoz, hogy szolgálhassuk őket, taníthassuk őket, nekünk magunknak is tanulnunk kell a többi néptől. Aki kicsit is figyelmesen olvassa a Tórát, az nem hihet a zsidó felsőbbrendűségben és az elzárkózásban.

„Az Örökévaló leszállt a Szináj hegyére” – áll a szövegben (Mózes II. könyve, 19. fejezet, 20.vers), aztán a kinyilatkoztatás végén, pár sorral később azt olvassuk, hogy „láttátok, hogy az égből beszéltem veletek”. 

Hol volt az Örökkévaló Isten, amikor a Tízparancsolatot adta? 

A hegy tetején vagy az égben? A régi kommentátorok szerint fogta a mennyet és egyszerűen lehozta magával a hegytetőre, ahogy nekünk is le kell majd hozni azzal, hogy a parancsai szerint élünk, azzal, hogy a népek fényévé leszünk, ide, a földre az Ég királyságát. Ez szövetségünk lényege.

Nagyon szoros szövetségről van szó, Isten úgy fogalmaz, hogy „féltékeny Isten vagyok”. Igen, féltékeny. Ezért követel kizárólagosságot, ezért kéri, hogy ne imádj más Isteneket. Féltékenyek pedig a szerelmesek szoktak lenni, újabb bizonyítékunk van arra, hogy ez a szövetség egy misztikus szerelem mindazok között, akik meghallják a Seregek Ura hívását, mint egykor Ábrahám és Őközötte. Az, amit olvasunk, egy szerelmesregény, egy nagy, a világ történetén átívelő szerelem története. Ha meghalljuk a hívást, látni fogjuk, ahogy az Istenhez szóló nagy szerelmes költemény, az Énekek Éneke tanítja, hogy jő az én Szerelmesem, jő a hegyeken szökellve. A szerelem egyetlen feltétele a szív nyitottsága és nekünk is csak erre van szükségünk „Minden helyen, ahol engedem említeni nevemet, eljövök hozzád és megáldalak Téged” – olvassuk a hetiszakasz záró mondataiban.

Békés ünnepet kívánunk!

Vári György írása