Igazság és béke!

„Összeegyeztethető a törvény igazsága a béke fogalmával?” Erre a kérdésre keres választ írásában Szerdócz Ervin újpesti rabbi a Mispátim hetiszakasz kapcsán.

„Igazsággal és a béke törvényével hozzatok ítéletetek kapuitokban”! (Zeh. 8:16) A Talmud óvatosságra int: „Legyetek elővigyázatosak, mérsékeltek és higgadtak az ítélkezésben!” (Avot1.)

Hogyan egyeztethető össze a törvény igazsága a béke fogalmával? Nincsen ebben ellentmondás? A törvény szinonimája az elfogadott és betartott „szigor”. A béke szinonimája a lelki harmónia, elfogadás, kompromisszum.

A törvény betartásának és betartatásának csak úgy van értelme és csak úgy lehetséges, ha a törvény alkalmazásának célja a béke. Erre vonatkozik a próféta felhívása: „Keressétek a város békéjét…”, majd: „Mert az ő békéje lesz számodra is béke”. (Jer. 29/7.)

A törvény a béke biztosítéka; elfogadása a megbékélés. Ha a törvény alkalmazásában nincsen béke, akkor a törvény a béke akadálya, a békétlenség és a megfélemlítés eszköze.

Hillél, a Mester tanítja: „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem?” (Értsd: Kitől várhatok békét, ha bennem békétlenség van?) „Ha meg én vagyok magamért, akkor ki vagyok én?” (Értsd: milyen béke az, ha mindent a magam szempontja szerint ítélek?) „És ha nem most, hát mikor?” (Avot 1/14)

Martin Buber az „Én és Te” című, filozófiai munkájában még inkább kérdésessé teszi a törvény alkalmazásának és a hozzá való alkalmazkodás kérdésének szempontjait: „Ha én azért vagyok én, mert én én vagyok, és te azért vagy te, mert te te vagy, akkor én én vagyok, te pedig te. De ha azért vagyok én, mert te te vagy, te pedig azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én nem vagyok én, te pedig nem vagy te.” A mondat folytatása: „akkor te és én MI-vé váltunk”.

Két opció: „Ne tartsd magadat (javíthatatlanul) rossznak!” (Avot 2/13.) „Ne ítéld el felebarátodat, míg nem voltál az ő helyzetében.” ( (uo.2/4,)

Mi tehát a törvény és a béke összeférhetőségének lehetősége? A kompromisszum! A törvény alkalmazójának és az elviselőjének kompromisszuma egyaránt. De mi is a kompromisszum?

Rabbi Menahem Mendel Morgenstern (1787-1857) – átvágva a dichotómia gordiuszi csomóját – ezt tanította: „A kompromisszum érdekében nem mindent kell elmondani; nem minden elmondottat kell leírni; nem minden leírtat kell közzé tenni; és nem mindent kell tudomásul venni, amit közzétesznek”.

„Kinek méhéből ered a jég, s az ég derét, ki szülte…„ (Jób38/29.)

Értsd: mi a békétlenség? Milyen lehetősége van a törvény alkalmazójának és a törvény „elviselőjének”? A béketeremtés az egyik oldalról, a megbékélés a másik oldalról. A törvény betartása, betartatása a béke érdekében nem negligálhatja a körülmények igazságtartalmát! Ugyanakkor az igazság a törvény és a béke szempontjából is relatív. „Valami nem attól igaz, hogy igaz, attól (is) igaz, hogy (ha) az én igazam!” (Nietzsche)

Chana ben Chanina mondta: „Harag nincs bennem” majd : „ki ad elém tövist és tüskét.” (Jes.27/4.) Az egyik a békére vonatkozik, a másik a törvényre.

NAGY SÁNDOR ÉS A BÖLCS

Nagy Sándor bevonult Lud városába. A hódítóhoz sok száz férfi és nő térden állva esengett kegyelemért. 

– A törvényt akarom ismertetni – mondta az uralkodó szigorúan. – Itt vannak-e mind a város lakói? 

– Csak egyetlen öreg bölcs hiányzik – felelte reszketve a város feje. – A városon kívül lakik a temetőben. 

A hódító bosszúsan intett és a katonák előhozták a bölcset. 

– Mit művelsz te a temetőben, miért nem jöttél hódolni elém? – kiáltott rá ingerülten a világ győztes ura. 

– Bocsáss meg, király – felelte szelíden a bölcs –, dolgom volt a temetőben. Csontokat hasonlítottam össze. Megnéztem, hogy mi a különbség a győzők és a legyőzöttek, a békésen élők és békétlenek csontjai között. És bizony, nagy király, nem találtam a kettő között semmi különbséget.” (Avoda Zara 4.a.)

Ultima ratio: „Ne legyen különbség a törvény és alkalmazása között! Ez a béke!” (Avoda Z. uo.)