Emberségből jeles: látogatás az újpesti zsidó szeretetotthonban

Az egész magyar zsidó közösség büszke lehet az Újpesti Szeretetotthonra, amely Magyarországon egyedülálló intézmény. Itt egyrészt idős emberek – köztük holokauszttúlélők – találnak barátságos otthonra, másrészt pedig értelmi sérült felnőttek laknak színvonalas, XXI. századi körülmények között. A magas színvonalú ellátást nyújtó intézmény az elmúlt évtizedekben rangos nevet szerzett magának a szakmában.

Az újpesti zsinagóga tőszomszédságában található a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) Újpesti Szeretetotthona, amely két részlegből áll: egyrészt idős emberek, így holokauszttúlélők kaphatnak itt elhelyezést, másrészt – az Israel Sela Szakszociális Otthon nevű részlegben – átlagosan 40-50 év körüli, értelmi sérült emberek élnek. 

A lakók többsége zsidó, elvégre zsidó fenntartású intézményről van szó, ám az intézményben – mivel a finanszírozás a hitközségi forrás mellett állami forrásból is történik – természetesen nem zsidókat is fogadnak. Az étkezés mindenesetre kóser, a hitéleti, vallási rendezvényeken kívül pedig tartalmas kulturális programokat is szerveznek a lakók számára.

Ami az intézmény belső berendezését illeti: aki nem tudja, hogy ez itt egy szociális otthon, akár azt is gondolhatná, hogy családias hangulatú, barátságos, otthonos légkör megteremtésére törekvő szállodában jár. Egy ágyas és két ágyas szobák vannak saját fürdőszobával, s olyan egyedi, családias berendezéssel, ami elfeledteti velünk, hogy voltaképpen szakszociális intézményben vagyunk. 

Az udvar tágas, levegős, ligetes, s ami a lényeg: innen éppen az újpesti zsinagógára látni, ahol az a Szerdócz Ervin főrabbi szolgál, aki nagy népszerűségnek örvend a lakók körében. Nem csoda, hiszen az itt lakók nemcsak az istentiszteletek és vallási ünnepek idején látják őt, a főrabbi egyéb napokon is gyakran megfordul az otthonban, hogy lelki támaszt nyújtson az embereknek. 

A bejárattól nem messze egy emlékfalat alakítottak ki a közelmúltban elhunyt Budavári Erzsi emlékére, aki intézményvezető-helyettesként dolgozott ebben az otthonban. A halála megrendítette a zsidó közösséget, hiszen az ő személyében egy csupaszív, emberszerető, igazi humanista vezetőt veszített el az intézmény.

DEUTSCH RÓBERTNÉ: BÜSZKE VAGYOK MINDEN EGYES MUNKATÁRSAMRA

A szeretetotthon igazgatója Deutsch Róbertné, aki mintegy harminc éve dolgozik itt, s akit a pesti zsidó közösség úgy is ismerhet, mint Deutsch Péternek, a Bethlen téri zsinagóga rabbijának az édesanyját. 

– Ami az épületeinket illeti, a régi szárnyban a második világháború után pár évvel alakult meg az idősotthon, az új épületszárny pedig a rendszerváltás után, 1996-ban épült föl a hitközség, a Joint, a Claims Conference és más alapítványok segítségével – mondja az igazgatónő. – Az engedélyezett férőhelyek száma 85 fő, a lakóink több mint 60 százaléka zsidó származású. Az állami normatíva miatt nem utasítunk el jelentkezőket vallási okokból, de természetesen a zsidó hittestvérek előnyt élveznek a felvétel során. 

Megtudom tőle, hogy a koronavírus-járvány miatt le kellett zárni három darab kétágyas szobát úgynevezett izolációs helyiségek gyanánt, s habár a legszigorúbb óvintézkedeseket betartva védekeztek a kovid ellen, a vírus sajnos a szeretetotthonban is megjelent. 

Arra a kérdésemre, hogy az otthon életét mára mennyiben változtatta meg a koronavírus-járvány, Deutsch Róbertné azt mondja: a megbetegedések következtében sajnos veszítettek el lakókat, mert bármennyire is igyekezték elszigetelni az ellátottakat a külvilágtól, hermetikusan lehetetlenség volna lezárni az épületet. 

Ugyanakkor hozzátette: talán furcsán hangzik, de a járványhelyzetnek volt pozitív hozadéka is, mármint annyiban, hogy a korábbinál is szorosabban összekovácsolódtak a dolgozók.

– Minden egyes dolgozónk erőn felül teljesített, a szívét-lelkét beleadva abba, hogy a lehető legenyhébben ússzuk meg ezt a járványhelyzetet – fogalmaz az igazgatónő –, nem tudok elég hálás lenni érte, hogy ilyen nagyszerű emberséget mutató munkatársaim vannak. 

Deutsch Róbertné (jobbra) és Torda Kata

TORDA KATA: A „SEGÍTŐ" SZÓBAN AZ EGYENRANGÚSÁG REJLIK

Az 1993-ban megalapított Israel Sela Szakszociális Otthon nevű részlegben, amely az értelmi sérült felnőttek bentlakásos otthona, Torda Kata részlegvezető vezet körbe. A gyógypedagógus végzettséggel rendelkező szakember immár harminc éve dolgozik ebben a szeretetotthonban, amelyről azt mondja: Magyarországon a teljes gyógypedagógiai szakma ismeri ezt az otthont, hiszem a maga nemében páratlan intézményről van szó. 

Torda Kata elmondása szerint 1993-ban eredetileg a holokauszttúlélők második generációja számára hozták létre ezt az otthont, de az idő előrehaladtával természetesen már olyan lakóik is vannak, akik holokauszttúlélők unokáiként születtek. A negyven férőhelyes otthonban zömmel középsúlyos értelmi sérültek laknak, de vannak köztük súlyosabban, halmozottan sérültek is. 

Az otthon egyik legnagyszerűbb sajátossága, hogy minden egyes nap vannak különböző fejlesztő jellegű, kreatív foglalkozások, programok, rendezvények,  sőt, szerveznek külső programokat, kirándulásokat, nyaralásokat is, igaz, a járványhelyzet miatt a külső programok lehetősége korlátozott.

– Fokozottan odafigyelünk arra, hogy fejlesszük a lakóink szociális kompetenciáit, az önellátási, önkiszolgáló, önrendelkezéssel kapcsolatos képességeiket – sorolja Torda Kata. – Ezen kívül sok zenés, táncos, játékos foglalkozást tartunk, hogy az ellátottak mozgásigényét kielégítsük. A részlegvezetőtől megtudom: a folyamatos felügyeletet szakképzett gondozók látják el, akiket ebben az intézményben segítőknek hívnak.

Mint mondja, a „segítő" szóban az egyenrangúság jelenik meg, hiszen az intézmény dolgozói az ellátottakat egyenrangú partnernek tekintik, s ezt  szeretnék erősíteni a mindennapi szóhasználatban is.