Egy ország, ahol 15 évszázada élnek zsidók – Etiópia

Az alacsony írástudási szint, a szóbeli hagyományokra való támaszkodás és a XX. század előtti nomád életmód miatt a legtöbb etiópiai közösségre vonatkozó történelmi anyagok szűkösek és megbízhatatlanok. Az etióp uralkodók írásos feljegyzéseiből, valamint a Beta Israel (a zsidó diaszpóra afrikai közössége) tanúvallomásaiból azonban össze lehet állítani egy eredettörténetet.

A Beta Israel valószínűleg az első és a hatodik század között érkezett Etiópiába, kereskedőként vagy kézművesként a régió különböző országaiból. A tudósok egykor úgy vélték, hogy a középkorban a Beta Israel egy homogén csoport volt, amely egységes, autonóm zsidó uralom alatt élt. Az új felfedezések azonban azt mutatják, hogy az igazság ennél sokkal összetettebb. Úgy tűnik, hogy az etiópiai zsidó közösség nagyrészt fizikailag és vallásilag is széttagolt volt, és minden egyes beta-izraeli falu saját szellemi és világi vezetőket nevezett ki. A Beta Israel közösségek között kevés kapcsolat volt, és nem akadt átfogó vezetés, amely egyesítette volna őket.

A Beta Isráellel néha jól bánt az etióp monarchia, máskor viszont üldöztetésben volt részük. Sok etiópiai honfitársuk falashaként emlegette a Beta Israelt (ez a becsmérlő kifejezés kívülállót jelent). 1624-ben az uralkodó király hadserege sok etiópiai zsidót foglyul ejtett, megkeresztelkedésre kényszerítette őket, és megtagadta tőlük a földtulajdonlás jogát. A helyi legenda szerint a Beta Israel néhány tagja az öngyilkosságot választotta a megtérés helyett.

Mivel a Beta Israel közösség a világ más zsidó közösségeitől elszigetelten létezett, sajátos vallási gyakorlatot alakítottak ki – bizonyos szempontból egészen más, mint amit általában „zsidónak” tartanak.

A XV. században például etiópiai zsidó szerzetesek rendjét alapították, hogy erősítsék a közösség vallási identitását és ellenálljanak a keresztény befolyásnak. Ez a szerzetesi mozgalom a vallásgyakorlás szervezett megközelítését vezette be, új vallási irodalmat és imákat hozott létre, és elfogadta a rituális tisztaság törvényeit.

A történészek a XIX. században a közösség vallási életéről Joseph Halevy francia zsidó írásaiból szereztek tudomást, aki 1867-ben járt a környéken. Ő adta az első szemtanúi beszámolót a Beta Israel életéről európai zsidó szemszögből.

Halevy egy olyan közösséget írt le, amely a Tóra jogi szakaszait követte, és betartotta a menstruációval, születéssel és halállal kapcsolatos tisztasági törvényeket. Betartották a sábátot, és olyan értékekben hittek, mint az idősek tisztelete, a vendégek fogadása és a gyászolók meglátogatása. A Tórára Oritként hivatkoztak (valószínűleg a Tóra arámi kifejezéséből, az Oraita szóból), és a Tóra-tekercseket színes kendővel letakarva tartották az imaházakban vagy valamelyik kessim (pap) otthonában.

A mai Izraelhez hasonlóan az etiópiai zsidók is megünnepelték a Sigd-et, a Tóra átadására emlékező ünnepet (A Sigd egy etióp zsidó ünnep, amelyet Cheshvan 29-én ünnepelnek, pontosan 50 nappal Jom Kippur után). Ezen az ünnepen a közösség tagjai böjtöltek, megmászták a környék legmagasabb hegyét, és hallgatták, ahogy a kessim a héber Biblia, különösen Nehémiás könyvének részleteit énekli. Délután leereszkedtek, megtörték a böjtöt, és örültek az Orit megújult elfogadásának.

Halevy jelentésének idején az etiópiai zsidó közösség előtt álló egyik legnagyobb kihívás az európai missziós tevékenység volt. Bár az etióp hatóságok gyakran gyakoroltak nyomást a közösségre, hogy térjenek át, a külföldről érkező misszionáriusok – nagyszabású, szervezett missziókkal – még nagyobb fenyegetést jelentettek.

Az európai misszionáriusok jól ismerték a héber Bibliát, műveltek voltak és ügyesen vitatkoztak. A Beta Israel papsága nem tudta felvenni velük a versenyt. A misszionáriusok iskolák és a helyi nyelven, amhara nyelven írt Bibliák biztosításával kihívást jelentettek a közösség gyakorlatára és hitére.

A Beta Israel szerzetes papsága több alkalommal is megpróbált kitörni a misszionáriusok befolyása alól azzal, hogy közösségüket az Ígéret Földjére (Izraelbe) vezette. Ezek az utazások katasztrofálisan sikerültek. Az egyik 1862-es kísérlet nagymértékű éhínséggel és halállal végződött.

1882 és 1892 között Etiópia azon régióit, ahol a Beta Israel élt, éhínség sújtotta, amely a becslések szerint a közösség egyharmadának-felének halálát okozta.

Halevy tanítványa, Jaques Faitlovitch volt az első külföldi zsidó, aki komolyan dolgozott az etiópiai zsidó közösség körülményeinek javításán. Faitlovitch 1904-ben érkezett első látogatására, és a következő években többször is visszatért. Addisz-Abebában apró iskolákat hozott létre a Beta Israel tagjai számára. Huszonöt fiatal vezetőt választott ki külföldi oktatásra, és a világ zsidó közösségének küldöttjeként tevékenykedett.

Faitlovics két levelet szerzett külföldi rabbiktól, amelyekben zsidó társaikként ismerték el a Beta Israelt. Az első, 1906-ban írt levél „testvéreinknek, Ábrahám, Izsák és Jákob fiainak, akik Abesszíniában laknak” és „húsunknak és vérünknek” nevezte a Beta Israelt. A levelet, amely megígérte, hogy segíteni fogja a közösséget a vallási nevelésben, 44 világzsidó vezető írta alá, köztük London és Bécs főrabbija és a jeruzsálemi szefárd főrabbi.

A második, 1921-ből származó levelet Abraham Isaac Kook rabbi, Palesztina nagyrabecsült askenáz főrabbija írta. Felszólította a zsidó népet világszerte, hogy mentsék meg a Beta Israelt – „Izrael házának 50 000 szent lelkét” – a „kihalástól és a fertőzéstől”.

Faitlovich munkája a Beta Israel közösség érdekében drámai módon megszakadt Etiópia 1935-6-os olasz inváziójával. A fasiszta uralom alatt Etiópiában tilos lett a zsidó vallás gyakorlása.

Faitlovics munkájának egy része tagadhatatlanul ellentmondásos volt – megosztottságot teremtett az általa kiválasztott fiatal, nyugatiasodott vezetők és a vidéki közösségek idősebbjei között. De az 1960-as évekig Faitlovitchon kívül senki más nem érdeklődött ennyire elkötelezett módon a közösség iránt, nem fektetett bele anyagilag és oktatásilag, és nem látogatta ilyen rendszeresen az etióp zsidókat. Ráadásul Faitlovitch Kook és más korabeli zsidó vezetők leveleit hozta Etiópiába, amelyek lehetővé tették, hogy a Beta Israel ragaszkodjon az Ígéret Földjére való visszatérés reményéhez, és évtizedekkel később a világ zsidósága készségesen elfogadta őket.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla