E világok innen és túl – a zsidó zarándoklatok szokásainak történeti jellege

2021. Június 14. / 15:53


E világok innen és túl – a zsidó zarándoklatok szokásainak történeti jellege

A zsidó zarándoklatok szokásának történeti jellegéről is beszélt előadásában Novák Attila, az NKE EJK Molnár Tamás Kutatóintézet kutatója és a Goldziher Ignác Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézet tudományos főmunkatársa aki az online workshopon hangsúlyozta: előadásának témája egyszerre kultúrtörténeti, vallástörténeti-és politikatörténeti jellegű. Elhangzott, hogy a feldolgozott témában a zsidóság belső szempontrendszere, a különféle vezető zsidó személyiségek által kezelt ügyek és az állami hatóság regresszív elnyomó vonása találkozik egymással és ez óriási kontrasztot eredményez. Az eseményről a 

Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapja számolt be.

A témának egy részét már korábba is kutatták a szakemberek, de még senki sem nézett utána annak, hogyan működött mindez 1949 és 1989 között. Az előadó kiemelte, hogy témája kidolgozásában jelentősen segítette az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) található egyedülálló levéltári anyag. Novák Attila először a zsidó zarándoklatok szokásának történeti jellegéről beszélt, a cádikok (igaz emberek) és csodarabbik világáról, a haszidizmus ebben megnyilvánuló óriási szerepéről, majd az erre vonatkozó konkrét/praktikus vallási gyakorlatról. A szakember elmondta: Északkelet-Magyarországon azért voltak ilyen zarándokhelyek (és máshol kevésbé az országban), mert a történelmi Magyarországon a haszidizmus „idáig" jutott el földrajzilag. Magyarországon három nagy zarándokhely volt: az első Eizik (Jichak) Taubé (1751-1821) Nagykállóban, a második Mose Teitelbaumé (1759-1841), a magyarországi chaszidizmus megalapítójáé Sátoraljaújhelyen, a harmadik Jesaja (Saje) Steineré (1851-1925) Bodrogkeresztúron. A csodarabbik némileg szakosodtak, voltak olyanok, akik gyógyításban voltak „erősek”, mások például (mint a bodrogkeresztúri) az anyagi/üzleti jellegű ügyekben voltak „erősek”. A második világháborúig ezeken a zarándoklatokon sokezer ember vett részt, külföldről és Magyarországról. A környező városokból a vasút különvonatokat indított, sok esetben kedvezményeket adott, de buszokkal és magánautókkal is jöttek az emberek az eseményre, amelyen a hivatalos ortodoxia, az Ortodox Központi Iroda több vezetője is képviseltette magát. A Vészkorszak gyakorlatilag megszüntette ennek a népi vallásosságnak a vidéki társadalmi bázisát és ebben az elvallástalanodás is „segített”. A nagy haszid rabbidinasztiák távoztak Magyarországról, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában és Izraelbe telepedjenek le.

Az előadó szólt arról is, hogy a magyarországi ortodoxiát a kivándorlások is gyengítették, ugyanakkor a csodarabbik sírjait a kommunista/szocialista korszakban is látogatták. Schück Jenő ortodox főrabbi 1965 első felében az Egyesült Államokba látogatott, ahol találkozott a szatmári haszidok vezető tagjaival. Egy évvel később levelet írt az Állami Egyházügyi Hivatal egyik csoportvezetőjének és ebben éppen a sátoraljaújhelyi rabbi, Teitelbaum Mózes (Mose) halálának 125. évfordulójára hivatkozva akarta elérni azt, hogy a nagy haszid Rebbét, Joel Teitelbaumot hívják meg Magyarországra. Bár a látogatás nem jött végül létre, 1968-ban már hivatalosan is ötven beérkező külföldi zarándokról tudunk.

Az 1967-es arab-izraeli háború kapcsán - a diplomáciai kapcsolatok szovjet parancsra való megszakítása után – a politikai rendőrség határozottabban kezdett el nyomozni cionista “mozgolódások” nyomában. Nem a cionista tevékenység erősödött meg tehát az országban, hanem minden zsidó vallási/közösségi tevékenységet még erősebb gyanakvással figyelt a hatóság. Az ellenséges tevékenységet Borsodban és Szabolcsban az állambiztonságiak beállítása szerint a hitközségi összejövetelek vagy más vallásos rendezvények "leple alatt" rendezték meg, a cionisták között pedig "megtalálhatók voltak" a hitközség vezető tagjai és az aktív hitéletet élők egyaránt. Ebben az összefüggésben figyelik meg az 1973-as nagykállói és bodrogkeresztúri zarándoklatot. Összességében elmondható, hogy a diktatúra ellenére folyamatosan zajlik a vallásgyakorlat és szokások gyakorlása. Elhangzott, hogy az 1980-as években folyamatosan lazult a rendszer: Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke az Egyesült Államokban járt Moses Teitelbaumnál, az új szatmári Rebbénél és meghívta Magyarországra, ahol, találkozott Grósz Károllyal, a Minisztertanács elnökével is.

Novák Attila kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a magyarországi ortodoxia súlya Trianon után csökkent és voltak olyan nagy ortodox rabbik, akik kritikával illették a zarándoklatokat. Molnár Attila Károly kutatóintézetvezető azt a kérdést vetette fel, hogy érdemes lenne utánajárni annak, milyen hasonló vagy eltérő vonásai voltak (vagy lehettek) a politikai rendőrség más vallási csoportokkal kapcsolatos hozzáállásának, Pap Milán pedig annak az ideológia nyelvezetnek kérdezett utána, mely a zarándoklatokkal kapcsolatos állambiztonsági nyelvezetet dominálta.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek