Binjomin rabbi: Négy szabály a helyes beszédért

2024. Március 29. / 11:22


Binjomin rabbi: Négy szabály a helyes beszédért

Alapvetően kétféle vétekről ír a Tóra, melynek kijavításához áldozatot kellett hozni. Az első csoportba olyan véletlenül elkövetett bűnök tartoztak, melyeket, ha az ember szándékosan követne el, akkor azért kárét, vagyis a lélek „kivágattatása” járna büntetésként  – írja tanításában Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda körzet rabbija az  Omek magazinban.

Összesen nagyjából 30-40 ilyen vétek létezik. Ha egy ilyen dolgot az ember véletlenül követett el, chátát [vétek] áldozatot kellett hoznia.

A Keritut traktátus első misnája azzal kezdődik, hogy 36 ilyen tórai esetet sorol fel. Az ehhez kapcsolódó talmudi szakaszban azonban találunk további számításokat és lehetőségeket is. Rámbám törvénykönyvében már 43 példát találunk (Sigegot 1:4).

A másik áldozattípus az ásám. Szó szerinti jelentése: bűntudat, lelkiismeret. Itt nincsen ilyen általános szabály, mint a chátát esetében, hanem a Tóra egyenként felsorolja azokat az eseteket, amikor ezt az áldozatot kell bemutatni.

Sok példa közös vonása a bűntudat hiánya az emberből. Egyfajta kiégett, morális érzéketlenség.

Például: aki letagadja azt, hogy a másiktól lopott valamit, és még meg is esküszik erre. Vagy: aki tudna tanúskodni a másik számára egy ügyben, de nem akar. A másik ember megesketi, ő pedig esküszik, hogy tényleg nem tud semmit – miközben valójában tud.

Szokatlan módon ebből az áldozati törvényből olyasvalamit tanulhatunk, ami még a mostani időben is vonatkozik ránk, annak ellenére, hogy nincsenek áldozatok. Kiderül, hogy számunkra is tilalmas az, hogy elhallgassuk a tanúbizonyságot akkor, ha azzal a másikat segíthetnénk.

Ez a mondat egyike annak a négy mondatnak, ami a láson hárá, vagyis a rossznyelvűség tilalmáról, illetve kötelezettségéről szól. A központi kérdés: mikor szabad, mikor tilos, és mikor kötelező rosszat mondani a másik emberről? Erre a kérdésre a Tóra négy választ ad: két pozitív példával, amikor kötelező, és két negatív példával, amikor tilos.

A két pozitív iránymutatás:

1.) „Egy lélek, hogyha vétkezik, és eskü hangját hallotta, és ő tanú, vagy látta, vagy tudja, és nem mondja el, akkor viseli bűnét” (Mózes 3., 5:1)

Ha azzal, hogy tanúskodom, azaz elárulom a rosszat a másikról, és ezzel egy harmadik embertársamat segíthetném, akkor ezt köteles vagyok megtenni. Nem hallgathatom el, mondván, hogy inkább kimaradnék ebből a kényes témából.

Ha ezt nem teszem meg, és a másik megesket, és még hamisan is esküszöm, akkor a Szentély idejében e bűn engesztelésére áldozatot kellett bemutatni. Viszont, ha nincs sem esketés, sem áldozat, akkor is köteles vagyok tanúskodni, ha csak tudok.

Ez egyike azoknak a bűnöknek, amelyekről a Talmud azt írja, hogy a földi bíróság nem tudja kötelezni az embert, de az égi bíróság számonkéri (ld. Bává Kámá 55b-56a). A tanúskodás tórai kötelezettség e mondat alapján, így magyarázza Rámbám, Édut 1:1, Sulchán Áruch CM 28:1. Toszfot Bává Kámá 56a „psitá” ezt a szóbeli hagyomány alapján is bizonyítja (ld. Szanhedrin 4:5 vége).

2.) „Ne állj tétlenül felebarátod vérénél.” (Mózes 3., 19:16)

Ez olyan esetről szól, amikor a másik veszélyben van, és meg tudnám menteni. Ha ezt a veszélyt éppen egy harmadik ember jelenti, akiről én tudom, hogy ártani tud vagy akar a másik embernek vagy a vagyonának, akkor is szólnom kell.

A két negatív iránymutatás:

3.) „Ne járj hírvivőként [ráchil] néped között.” (Mózes 3., 19:16)

Ugyanez a fenti tórai mondat, ami kötelezi az embert a megszólalásra, az érme másik oldalára is rámutat: a pletyka tilalmára. A ráchil szó szerint vándorkereskedőt jelent. Ehhez hasonlítja a Tóra az olyan embert, aki mindenféle érdekes információkkal „házal” a többieknél, akkor is, ha abban semmiféle konstruktív szándék nincsen.

4.) „Ne vegyél fel hamis hírt.” (Mózes 2., 23:1)

Szó szerint: „üres hallományt”. Csak azért, mert hallottál valamit, még nem kell készpénznek elfogadni. A mai világban, amikor az információk áramlása erősen felgyorsult, új fogalomként jelent meg a tényellenőrzés (fact checking). Ez az, amire a Tóra az embert bátorítja, hogy vizsgálja meg alaposan, hogy igaz-e az, amit hall, mielőtt továbbadja.

Gyakran ugyanis meglepődünk, hogy mennyit tud változni, torzulni az eredeti történet. Kivétel ez alól az, amikor két ember közötti konfliktusról hallunk, ilyenkor ugyanis nincsen semmiféle meglepetés: szinte 100%-os bizonyossággal előre borítékolhatjuk, hogy a két fél két verziója egymásnak homlokegyenest ellent fog mondani.

Rabbi Jiszráél Meir Kagan (1838-1933), másnéven a Choféc Cháim komoly könyvet írt, melyben összefoglalja és részletezi a helyes és tiltott beszéd szabályait. (A könyv tartalma, részei magyarul is meghallgathatóak a binjomin.hu oldalon.) Ezeknek a szabályoknak a gyökereit már a Tórában is megtalálhatjuk, a fenti 2 + 2 szabályban:

1.) Áruld el, amit láttál, ha segít!
2.) Vedd észre, ha a másik veszélyben van!
3.) Ne mondj el valamit csak azért, mert érdekes!
4.) Ellenőrizd az információt, mielőtt továbbadod!

Az omek  szó jelentése: mélység . Az orti.hu  célja a hagyományos zsidó értékek, autentikus tórai tanítások megjelenítése közérthető, modern formában. Elgondolkodtató, inspiráló, a tórai és rabbinikus irodalomból építkező témák, üzenetek napjaink számára.

A rabbi tanítását és további írásait az Orti.hu portálon olvashatják.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Megjelent a nyíregyházi Sófár legújabb száma
Megemlékezések
Holokauszt 80 Emlékév: Országos sétaprogram 23 helyszínen