„Az igazi kincs a múltja volt" – portréfilm Doff Imre főkántorról

2025. Február 16. / 21:25


„Az igazi kincs a múltja volt" – portréfilm Doff Imre főkántorról

– Ilyenek voltak a régi idők kántorai: egyszerűek, szerények és mindent tudtak – mondta Villányi András fotóművész, a Kántorok producere Doff Imre főkántor kapcsán. A Doff Imréről szóló epizódot a Hegedűs Gyula utcai körzet Héber Imre Idősek Klubjában vetítették le, a rendezvényen részt vett Verő Tamás főrabbi, a Frankel-zsinagóga rabbija és Ádám Mária, a Goldmark kórus karnagya is. 

A Kántorok című sorozat Doff Imréről szóló része (habár a stáb megegyezett) egészen más volt, mint a többi epizód, Doff Imre ugyanis egyáltalán nem akart szerepelni, gyakorlatilag nem akart elmondani semmit a magánéletéről. Igaz – ahogy Ádám Máriától megtudtuk – lényegében nem is volt magánélete, hiszen nem nősült meg, amíg élt az édesanyja, s mindvégig az a tiszta huszti fiú maradt, aki valaha elindult a Kárpátaljáról.  

– Ha nincs Lisznyai Mária, ha ő nem tud hatni Doff Imrére, azaz Imre bácsira, ahogy mindenki szólította, akkor nem tudtunk volna filmet készíteni róla – mondja a producer, Villányi András. – Nagyrészt Mária lakásán forgattunk, ott gyakorolt Imre bácsi, Mária zongorázott, az idős kántor meg énekelt, szívből, megfakult hangon, de teljes odaadással.  

7-DSC_1384-1.jpgDolgozik a stáb

A Kántorok sorozat készítői

Villányi András fotóművész, producer; Benedek István Gábor író, újságíró; Fazekas Lajos rendező; Nádorfi Lajos operatőr, vágó; Belovári Tibor hangmérnök; Villányi Zsuzsa szerkesztő.

– Az igazi kincs a múltja volt – erősíti meg Ádám Mária –, az a hely, ahonnan jött, hogy mindent tudott Ungvár, Munkács, Beregszász és környékének ősi dallamairól, amelyeket édesapám, Ádám Emil zeneszerző, karnagy, tanár is gyűjtött. 

A filmből valóban egy végtelenül szerény, ugyanakkor remek humorérzékkel megáldott, idős urat ismerhet meg a néző. A főkántor elmesélte, hogy a magyar volt az első nyelve, de természetes nyelvként használta a jiddist és megtanult héberül is. 

6-DSC_2287-1.jpgA főkántor Lisznyai Máriával

Ezen kívül saját magáról igazán csak apróságokat árult el: mindig kerékpárral közlekedett, és különösen szerette a macskákat. Reggelente, munkába menet megetette a környék kóbor cicáit. 

Elmesélte: hogy beteg édesanyját el tudja tartani, valami polgári szakmát is ki kellett tanulnia, így lett női kalapos, papírt is kapott róla. A Rottenbiller utcában dolgozott, nagyon rendes volt a főnöke, „egy sokgyermekes, nem zsidó ember”, neki is volt macskája. Járt a rabbiképző kántor szakára, Scheiber Sándor vitte őt be az intézet templomába, orgonistának.  

– Olyan volt nekem Scheiber professzor úr, mint a második apám. Ő volt hosszú ideig a mentorom. A legnagyobb kántorok mellett játszottam az orgonán, tulajdonképpen a Lisznyai Mari édesapjától örököltem a feladatot – mondja a filmben. – Aztán sok év múlva történt köztünk egy csúnya félreértés, és nem mentem többé. 

Benedek István Gábor természetesen megkérdezte, mi volt a félreértés oka. Kiderült, hogy egy péntek este pár percet késett, és a professzor úr nagyon megszidta. Ő ezt annyira a szívére vette, hogy sírva ment haza az édesanyjához. A mama tanácsolta, hogy ne menjen többé. Ezután elég hosszú ideig csak különböző zsinagógákban, a fiú árvaházban helyettesített, volt kántor, előimádkozó, orgonista. 

1971-ben Geyer Artúr, a rabbiképző korábbi könyvtárosa lett a Frankel zsinagóga főrabbija. Attól kezdve élete végéig a Frankel kántoraként szolgált. 

Bach volt a kedvence és nagyon tisztelte Albert Schweitzert, aki szintén orgonázott, és megírta Bach életrajzát. De – ahogy ő mondta: „érdekes módon” – Wagner is a kedvencei közé tartozott. 

Mozart Requiemje hosszú bejátszásban szerepel a filmben, miközben zsidó gyerekek portréi tűnnek fel. Ezután zsidó gyász-zene hangzik fel, szomorú temetési és temetői képekkel illusztrálva. 

_DSC0072-1.jpgDoff Imre főkántor, az előtérben Verő Tamás főrabbi. Fotó: Villányi András

Az 1935-ben született Doff Imre a film elkészítésének évében, 2017-ben hunyt el, az idős kántor akkor már beteg volt, csak ritkán tudott bemenni a zsinagógába, de mindig, minden egyes alkalommal felkészült. Verő Tamás főrabbi a filmben, amjd a vetítést követően is felidézte, hogy Imre bácsi mennyire aktív részese volt a közösség életének. 

Az akkori másodkántor, a zsinagóga jelenlegi főkántora, Nógrádi Gergely a portréfilmben azt mondta: 

– Hat-hét éve szolgálunk együtt, és azt gondolom, Imre bácsi a tisztaság mintaképe. Mint magánember, mint kántor és mint előimádkozó. Mindent tud, mindent meg lehet tőle kérdezni. Ő ebben nőtt fel, magába szívta az alapdallamokat, otthonról hozta az eszköztárát. Vele lenni, tőle tanulni, felér egy egyetemmel. Az utolsó a generációjában, akinek imától imáig tart az élete. Az a morális értékrend, amiben ő már nem létezik. Az az igazság, hogy a mai közép- és fiatal generáció, beleértve saját magamat, már egészen más. Neki a kántorság volt az élete. Nem gyűjtött vagyont, se ingatlant, autót nem vett, számára a zsidósága, a zsinagógája volt mindig a legfontosabb. Előttem van a kép, amikor a nyilasok hajtják őket a Duna partjára 1944-ben és egy pillanatban beugrik az egyik nyitott kapualjába, így menti meg életét. Vagy amint szombatonként mennek át a hídon Schöner főrabbival, akkor még mindketten Pesten laktak, lehet akármilyen rossz idő, ők ketten gyalogolnak, a rabbi és a kántor…  

Krausz Júlia

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Ünnepek
Hogyan kívánjunk boldog purimot öt nyelven?
Megemlékezések
Koszorúzás Kemény Henrik születésének 100. évfordulóján