Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 41 perckor köszönt be, a királynő holnap este 18 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Vájikrá hetiszakaszt olvassuk a Tórából. Mindenkinek jó szombatot és vidám Purimot kívánunk!
A hetiszakasz az áldozatok technikáinak bemutatását részletezi és kérdés, mire jó ez nekünk, akik nem élünk a Szentélyek korában. Mire jó áldozatot hozni és hogyan kell jól csinálni?
Az áldozatra használt héber szó – korbán – a közelségre utal. Technika, amelynek lényege az, hogy „feláldozunk”, elengedünk valamit, ami túlzottan a földhöz, az anyaghoz köt minket, hogy felemelkedjünk Istenhez. Minden, amit adunk, amit elengedünk, amit nem birtokolni, hanem megosztani szeretnénk, közelebb visz Hozzá és egymáshoz is.
Minden közösség igazi erejét az áldozatkészsége mutatja meg. Az áldozat, ha jó és önkéntes, ha nem burkolt érzelmi zsarolás („mi anyáddal/apáddal mindig mindent megtettünk érted", „rád áldoztam a legszebb éveimet" stb), akkor a kapcsolódásokat erősít, kölcsönösséget teremt akár a semmiből is.
Az Örökkévalónak megvan mindene, ebben az értelemben nem szorul rá az ajándékainkra, de ezek nem is az „ellátását” szolgálják, hanem a véges lények közeledését a Végtelenhez. Az áldozat nem megold valamit, hanem segít és vigasztal.
A világban zajló nagy tragédiákat nem tudjuk megoldani és érdemben kezelni sem. De valamit tenni mindig van módunk és a segítség – bármilyen kicsi, bármilyen átmeneti is a tragédia irtózatos súlyához képest – a közelség, a kapcsolódás vigaszát mindig megteremti és – mint minden kapcsolódás – lényege szerint mindig kölcsönös. Minket is megnyugtat és megerősít. Az áldozatkészség, a tevékeny szolidaritás valamelyest a mi szorongásainkat is oldja, enyhíti a tehetetlenség érzésének bénultságát is.
Jó szombatot!
