Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit a magyar történelem legnagyobb fordulópontjaként határozzák meg, amelynek célja a nemzet néppel történő egybeforrasztása volt, valamint a szabadság kiterjesztése mindenkire, így a zsidókra is.
Ekkor született a Magyar Honvédség is, hiszen felismerték, hogy a közös szabadságot közösen kell megvédeni, és ez minden polgár kötelessége és feladata.
Ebben az időszakban a zsidók egyenjogúsításáról három vélemény volt
Eötvös József feltételek nélküli jogmegadásról beszélt, Széchenyi István ezt nem támogatta, szerinte a nemzetnek nem érdeke, hogy a zsidók magyarokká váljanak. Kossuth Lajos, bár közelebb állt Eötvöshöz, azonban úgy vélte, hogy fokozatosságra van szükség, és az is fontos, hogy a zsidók ne csak a jogokat kapják meg, hanem kulturális értelemben is a magyar nemzet részévé váljanak.
Mindeközben 1848 tavaszán zsidóellenes hangulat söpört végig az országban, szinte nem volt olyan hely, ahol ne lett volna valami atrocitás, pogrom vagy gyilkosság.
A zsidók sorra léptek be a nemzetőrségbe március-április folyamán, bár Batthyány ennek útját állta, látva a lakosság felháborodását. Amikor a nemzetiségi konfliktusok fokozódtak, már nem volt gátja a zsidóság magyar hadseregben való részvételének.
A szabadságharc során 153 zsidó szerzett tiszti rangot, közülük 8 őrnagy lett - ez volt a megszerezhető legmagasabb rang zsidók számára.
A nemzetgyűlés elnapolta az emancipáció kérdését, de a zsidók egyenjogúsítására ezt követően is történt kísérlet.
Végül a megígért és megszolgált egyenjogúsítás csak a szabadságharc utolsó heteiben valósult meg, amit a már Szegedre menekült országgyűlés szavazott meg - egyhangúan.
Szemere Bertalan miniszterelnök így fogalmazott a törvényjavaslatról
„Alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásságban nemzeti háborúnk körül felülhaladhatná: a jogegyenlőség kimondása újjászületésünknek egyik szükséges következménye, az emberi és polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl a hazafiúi érdemet jutalmazzuk meg.”
A „közhelyeslés” a közös küzdelemből fakadt.
Első magyar zsidó naptár és évkönyv az 1848-ik szökőévre
Az 1848-ban megjelent Első Magyar Zsidó Naptár és Évkönyv az emancipálódó polgárság igényeinek megfelelően a zsidó naptár mellett az aktuális katolikus és protestáns ünnepeket is felsorolja, hogy az integrálódó zsidó közösség tagjai számon tarthassák honfitársaik időbeosztását is.
Digitális változata az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem honlapján
Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Facebook-oldala
