A sátrak ünnepének is nevezett nagy zarándokünnep ma este köszönt be, és ebből az alkalomból minden hittestvérünknek azt kívánjuk, hogy – miképpen a Tóra parancsolja – örvendezzünk az Örökkévaló előtt. Emlékezzünk őseinkre, akik a pusztai vándorlás idején sátrakban laktak, becsüljük meg a föld terményeit, amelyek éltetnek minket és dicsérjük a Teremtőt minden nép boldogulására és javára.
A szukkot lényegében a nyárvégi, őszi terménybetakarítás megünneplése, vagyis az egész évben végzett munka fölötti öröm kifejeződése és betetőzése, egyúttal testi, lelki megnyugvás és közösségi felkészülés a téli időszakra. Vidám és nevetéssel teli időszak volt ez az ókori zsidóság életében, amikor egyszerre pihent meg a test és nyugodott meg a lélek: igen, idén is betakarítottuk a termést, igen, idén is gondoskodott rólunk az Örökkévaló, tehét igen, jogos és indokolt ünnepelni az élet áldásait.
Minapi hírlevelünkben azt írtuk, hogy a szukkot nyolcnapos, s habár nem tévedtünk, a számadat annyiban kiigazításra szorul, hogy az ünnep Izraelben nyolcnapos ugyan, a diaszpórában azonban hét vagy kilenc – attól függően, hogy a szukkotot követő napokat hová számoljuk. Ha már a számoknál tartunk: szukkot egyik legfontosabb napja a hetedik, ez a Hosanna Rabba, amelynek lényege az, hogy az újév napján megíratott, majd az engesztelés napján bepecsételt isteni ítélet végrehajtása e napon veszi kezdetét.
Az ünnepet idén sajnos nem tudjuk közösségben megtartani a vírushelyzet miatt, s nem tudunk ünnepi csokrokat sem lengetni a zsinagógákban, holott máskor ezek a sátoros ünnep felejthetetlen pillanatai. Ám a megfelelő halachikus szabályok betartásával szerencsére otthon is megteremthetjük a szukkot hangulatát, hiszen a főbb kellékek évezredek óta adottak: kell hozzá sátor (szukka), ünnepi csokor (luláv), s egy különleges citrusféle (etrog).
Ne felejtsük el, hogy szukkot végéig a barcheszt nem sóba, hanem mézbe kell mártanunk annak érdekében, hogy legyen édes és jó évünk.
Saná tová umetuká minden hittestvérünknek!