Nem jó az embernek egyedül, látja be az Örökkévaló. Később, sajnos, az is kiderül, hogy hiába vágyik az ember a másikra, vigyázni, felelősséget vállalni érte nem mindig, nem mindannyian vagyunk képesek. Jó Szombatot!
Ádám mellé az Örökkévaló megteremti Hávát, a társát. A föld élettel telik meg kettejük révén, de számot adni még nem képesek egymásról. Amikor a tiltott fa gyümölcséről esznek és az Örökkévaló a kertben sétál, Ádám gyengén teljesít férjként. A Teremtője kérdésére, hogy hol vagy, szinte rögtön a másikra kezd el mutogatni. Hává tehet róla, ő találta ki, ő kezdeményezte. Ádám pontosan érti a Jóisten kérdését. Az Örökkévaló természetesen pontosan tudja, hol van Ádám, mert mindent tud, kérdése felszólítás. Állj elő, számolj el azzal, amit csináltál, vállalj érte felelősséget. Kerülj a szemem elé. Ádám érti és elhárítja a felelősséget, Hávára tolja.
Az első felelősségvállalási kísérlet a világon nem sikerült. A második eset még sokkal súlyosabb. Káintól azt kérdezi nemsokára az Örökkévaló, hogy hol a Te testvéred. Nem tudom, hát őrizője vagyok én-kérdez vissza Káin. A kérdés, akármilyen szemtelen, jogos. Épp azt tudakolja, hogy talán felelősséggel tartozom érte? És a válasz még az övékénél jóval kevésbé súlyos és egyértelmű esetekben is az lenne, hogy igen, feltétlenül. El kell számolnod azzal, hol vagy Te és hol van a Te testvéred.
A Jóisten azóta is sétál a kertben és néha a hangját is szoktuk hallani, időről-időre megszólal bennünk a kérdés, hogy hol vagy Te és hol van a Te testvéred? időről-időre számot kell adnunk erről. Az életünk nem egyszerű magántulajdon, amelyről belátásunk szerint rendelkezhetünk, felelünk érte és általa. Felel-ősnek lenni elsősorban azt jelenti, hogy a Tóra első két kérdésére készen állunk és kész vagyunk a válasszal, amelyet Ádám és Káin az első két nemzedékben, hiába értették pontosan, mit kíván tőlük a Jóisten, elmulasztottak megadni. A két kérdés csak együtt válaszolható meg, csak önmaguk ismerői lehetnek mások őrzőivé.
Jó szombatot!