Az utcalány mint példakép – Jó Szombatot!

Kedves olvasóink, a szombat szent ünnepe ma 20 óra 26 perckor köszönt be, és holnap este 21 óra 47 perckor távozik körünkből, ez idő alatt honlapunk és Facebook-oldalunk nem frissül. Ezen a héten zsinagógáinkban a Seláh lehá hetiszakaszt olvassuk föl. Mindenkinek jó szombatot! Shabat shalom!

Két nem zsidó idegen, egy bálványimádó pap és egy testét áruba bocsátani kénytelen asszony próféták felmenőivé, Izrael példaképeivé lettek. A világ rendjén túl, ígéretként, megmutatkozik Isten rendje, mert szép, de nem elég a talmudi rabbik értelmezése az „utcalány”, Ráháb megtéréséről.

A hetiszakaszhoz kapcsolódó prófétai olvasmány a honfoglalás, Izrael meghódításának előzményeiről számol be. Józsué, Mózes utóda két kémet küld ki a föld megszemlélésére, akik egy Ráháb nevű, közvetlenül a városfalnál – vagyis a közösség legszélső perifériáján – élő prostituáltnál keresnek szállást és ő lesz az, aki elbújtatja őket Jerikó királyának katonái elől, mint mondja, azért, mert tudja, kicsoda és mit tett az Örökkévaló. Szavai egyenesen Mózes istenfélő énekét idézik, amelyet akkor költött, amikor kettévált a nép előtt a Sás-tenger. A Biblia kivételesen nagyra értékeli Ráhábot azzal, hogy Mózes szavait adja a szájába.

A bátor asszony sorsa a talmudi időszak rabbijait is foglalkoztatja, úgy, mint a nagy megtérők egyikéé, aki bűnben élt évtizedeken át, de éppen bűne révén tudott megtérni, hiszen mindent tudott a város lakóiról. A midjánita pappal, Mózes felesége, Cipóra édesapjával állítják párhuzamba, aki szintén felismerte az Örökkévalót és – a rabbik szerint – betért végül zsidónak, akárcsak Ráháb. Két nagy bűnös, akik nagy megtérők lettek, akik betérőként, „idegenként” ismerték fel őt, nem örökölték, hanem hosszú keresés és tévelygés után megtalálták Istent, hogy próféták származzanak tőlük. Nem csak az előkelő bálványimádó paptól, de a megtért utcalánytól is. Ők a Talmud rabbijai szerint a népek reménye, mert ahogy Jitró sok istennek hódolt, úgy Ráhábnak is sok partnere volt, de végül mindketten eltaláltak az Egyetlenhez. Ráháb neve a „széles” szóból származik, életútja széles skálát fogott be a bűntől a „szentségig”.

De ez így mégsem elég. Ráháb „bűne”’ nem annyira egyéni, inkább társadalmi bűn, kiszolgáltatottság. Ráháb az áldozata és a jó ismerője volt a kánaáni társadalomnak amiatt, amire kényszerült, és nagyon is lehetséges, hogy Izrael Istenében, a szabadítóban felismerte azt, akire várt. Az ókori társadalmak pogány istenei a természet istenei, az ő működésük teszi olyanná a világot, amilyen. A fáraóhoz hasonló istenkirályok kultusza azt hirdeti, a hatalom, az elnyomás szent és isteni. Az az Isten, akiről Ráháb hallott, akit ő vár, a rabszolgák szabadítója, a megváltó ígéret, a remény Istene. Nem prostituált mivolta ellenére, hanem éppen emiatt tér meg hozzá. Nem neki kell megtérnie elsősorban, hanem azt remélheti a kémektől, hogy egy másik, megváltozó világ hírnökei, ezért segíti őket Amy Cooper Robertson vallástörténész értelmezése szerint.

Ráháb élete egy kabbalisztikus elképzelés szerint Potifárné életének újraélése, jóvátétele, „tikkunja”. Potifárné visszaélt Józseffel szemben a vonzerejével, míg Ráháb vonzerejével mások éltek vissza, de neki van ereje áldozatból cselekvővé válni, ami semmiképpen sem elvárható, de felemelő: megváltani a saját életét – és talán Potifárnéét is.

A jövőnk minden másodperce jóvátételek esélye Ráháb története szerint.

Jó szombatot!