Az együttérzés ellenállhatatlan csábítása: Harry Potter és a Tóra – Jó szombatot!

2020. Augusztus 28. / 17:27


Az együttérzés ellenállhatatlan csábítása: Harry Potter és a Tóra – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, a szombat  ma este 19 óra 13 órakor köszönt be, az ünnepek királynője holnap este 20 óra 18 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A héten a Ki técé szakaszt olvassuk a Tórából. Mindenkinek jó szombatot!


A félelem és az agresszió irtózatosan erős késztetéseink. Ahhoz, hogy ellenálljunk nekik, valami hasonlóan elementáris hajlamunkat kell mozgósítani, és a Tóra, valamint a Harry Potter-sorozat ugyanazt javasolja.

A hetiszakasz szövege azt kéri tőlünk, hogy ha belefutunk egy madárfészekbe, amelyben az anyamadár költ vagy a kicsinyeit táplálja, „rajta ül a tojásokon”, tedd meg, hogy ha már a tojást elveszed, legalább az anyát zavard el, hagyd életben, „hogy hosszú életű legyél”.

Látszólag nem túl szigorú kérés, nem teszi nagyon magasra a lécet, de feltűnik mégis benne a Tízparancsolatot idéző formula, hogy hosszú életű legyél, mint az, aki apját és anyját tiszteli. És ahogy, ezek szerint, azok is, akik képesek az anyát, a szülőt felismerni a madarakban, a többi élőlényben is. Szülőnek lenni, úgy tűnik, az emberiségen túlnyúlóan, az állatvilágra is kiterjedően egyetemes tapasztalat, összekapcsol minket a többi élőlénnyel, szülőtársainkkal:

Még a sakálok is emlőikből szoptatják kölykeiket – figyelmeztetnek Jeremiás sirámai.  

Még a sakál is. A feltétlenül önzetlen szülői szeretet modellje az emberi természetben is rejlő kegyetlenség legerősebb, jóformán ellenállhatatlan ellenszere. Aki képes együtt elpusztítani az anyamadarat a tojásával, a fiókájával, erre a kapcsolatra támad rá, arra, ami még a sakál számára is szent, kivételes.

A feltétlen önzetlenségnek ez a késztetése mindannyiunknak ismerős és mindannyiunkban mozgósítható, nem feltétlenül kell szülőnek lenni hozzá. Mindannyiunknak voltak szüleink. Ezért értjük mind nagyon pontosan 5, 50 és 95 évesen is, mi elől hátrált meg kényszerűen a Harry Potter-mitológia egyik alapító történetében a Sötét Nagyúr, Voldemort rendkívül éles eszű és kreatív és mély gonoszsága: Harry édesanyja, Lilly Potter elemi erejű késztetése, az, hogy fontosabbnak tartotta a sajátjánál a gyereke életét. Ezt minden más viszonyban elgondolhatatlannak vagy alig elgondolhatónak tartanánk, a szülő és a gyerek kapcsolatában jóformán természetesnek.

Voldemort és minden rendű és rangú Voldemortok köztudomásúan nem számolnak ezzel, hogy mindenkiben, akit anya szült, bennük magukban is, él a korlátlan együttérzés ellenállhatatlan hajlama, az, ami valóban isteni bennünk, mert a gyerekeink, az utánunk következők révén az örökkévalósággal kapcsol össze mindannyiunkat, Isten emlős és szárnyas teremtményeit egyaránt. Ennek felismerését segíti az anyamadár és tojásai/fiókái híres parancsa.

Jó szombatot kívánunk!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Hírek, lapszemle
Szijjártó Péter a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában
Megemlékezések
Ma 42 éve, hogy aláírták a Camp David-i egyezményt

Kommentek