A Messiás nem-zsidóktól származik majd: nő mindennek a kezdetén

Amikor Józsefet eladják rabszolgának, a legdrámaibb pillanatban a Tóra áttér egy másik történetre. Júda, a judaizmus ősapja, mindannyiunk ősének vegyesházasságát meséli el.

Abban az időben, amikor József Egyiptomba került, Júda fogta magát és elköltözött a szülői házból. Ahol a hazugság csöndje ölelte körül a szörnyű bűnt, József eladását. Az agg Jákobbal ennek a hazugságnak a légkörében élt együtt 10 fia. És Júda, aki, Rúbénnel együtt, már a bűn elkövetésekor érezte, hogy amit tesznek, az megbocsáthatatlan, egyre mélyebbre süllyed a bűntudat örvényében, aztán lép. Távozik a tett színhelyéről, oda, ahol kevésbé ismerik. Összebarátkozik egy kánaáni emberrel, beleszeret egy kánaáni lányba és családot alapít. Ezen a ponton úgy tűnik, hogy a zsidóság története, még azelőtt, hogy elkezdődött volna, véget ér. 

Gyerekei szintén kánaánita lányokhoz vonzódnak, az első közülük elveszi Támárt, majd meghal. A második, a beszédes nevű Onán sógorházasság révén Támár második férje lesz, de nem támaszt neki utódot, magját elpazarolja, és szintén meghal. Júda a harmadik gyerekét nem akarja eltemetni, hitegeti Támárt, hogy majd hozzáadja, addig elküldi. Támár sem újraházasodni nem tud, sem sógorához közeledni. Ezért elcsábítja álruhában Júdát, aki megözvegyül – a történetünk évtizedek óta tart, miközben Józsefről semmit sem tudunk -, és amikor számon akarják rajta kérni, mit tett, felmutatja Júda nála hagyott családfői jelvényeit. 

A sokat szenvedett, kínlódó Júda beismeri a neki alárendelt, tőle függő asszonnyal szembeni felelőtlenségét, bocsánatot kér, megtanul bocsánatot kérni, aztán gyermekei születnek Támártól, az egyikük Perec. Őt majd a Rúth könyvében emlegetik, hiszen az első betérő, a moábita Rúth férje a Perec házából származó Boáz lesz. Az ő dédunokájuk Dávid király, aki részben moábita származású, és akitől a Messiás származik majd. A kánaánita Támár és a moábita Rúth, idegen, kiszolgáltatott asszonyok leszármazottja lesz az, akire várunk. 

Júda pedig megérti, mi a dolga. Ő lesz az, aki két hetiszakasz múlva előlép és mindenért felelősséget vállal és lezárja a nemzedékeken átívelő testvérviszályok történetét a felszabadító sírásban. 

A kánaánita Támár, aki eljuttatta őt ide, itt már nincsen jelen. De ha ez a nem zsidó asszony nem lett volna, a zsidóság világtörténelme egyszerűen elmarad. Megérdemli, hogy a Messiás az ő távoli leszármazottja legyen.