A boldogság képessége nehéz időkre: a zsidó hagyomány vigasza – Jó szombatot

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:00 óra, a Szombat királynője 20:03 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Tórából ezen a héten az „Ki Távó” (Mózes 5. 26:1–29:8.) hetiszakaszt olvassuk.

Most, a koronavírus második hulláma, a nyomában járó, már érezhető gazdasági visszaesés, az egyre súlyosbodó globális gazdasági és politikai bizonytalanság idején közelítünk a világ születésnapjához, a megtérés és megváltás ünnepeihez, illetve örömünk idejéhez, a Szukkothoz. Hogyan segít örülni a zsidó vallási hagyomány most, amikor épp itt van az ideje?

A hetiszakasz több ízben is felszólít minket, hogy örüljünk együtt. Örüljünk együtt a zsengék első bemutatásakor a jövevénnyel, mert mi is jövevények voltunk egykor: vándor arámi volt apánk. Örülnünk kell áldozatbemutatás után is és azt is értésünkre adja Mózes, hogy örömmel kell szolgálnunk az Örökkévalót, a parancsolatok betartása nem lehet teher, életforma kell legyen, a mindennapok megszentelése.

Ha ideje van a nevetésnek és a sírásnak és megrendelésre nem lehet boldognak lenni, akkor mi legyen most, amikor a megszolgált, megszenvedett öröm ideje közeleg és a világ nem sok okot ad az örömre.

Készen kell rá állnunk, meg kell nyitnunk előtte a szívünket. Az év másik felének kezdetén, Niszán havában áldást kell mondanunk az első virágzó gyümölcsfára. A velünk szembejövő Tóra-tudósra. A szivárványra. Minden reggel azért, hogy éppen annak születtünk, amik vagyunk, hogy akarata szerint teremtett bennünket. Naponta száz áldást mondunk, mert a kötelező napi ima nem más, mint gyakorlása, tudatosítása, tudatos észrevetetése annak, mennyi csodálatos dolog van a világban és mennyire nem magától értetődő, hogy megköszönjük és így még jobban örüljünk neki. Az ima a szív megnyitása Isten teremtett világára, az öröm esélyének fenntartása. Akárcsak a közösség, a zsidó életforma bázisa. Most, hogy megint emelkednek az esetszámok, veszélyben lesz az együttlét öröme is, pedig sok zsidó család egyedül az évnek ebben a szakaszában megy el zsinagógába, gyűlik össze zsidó vallási ünnepi vacsorára. Találják meg egymást most is úgy, hogy vigyázzanak is egymásra, találkozzanak parkokban, messziről, sétáljanak, óvják a mentális egészségüket, a képességüket az örömre.

Az, ami előttünk áll, sok belső erőt követel tőlünk, a kiegyensúlyozottság, az öröm tartalékait. Mondjanak áldást, minél többet az élet ajándékára, ne engedjék el egymás kezét, vigyázzanak egymásra és magukra. Azt se felejtsék, hogy az önvizsgálat, a megtérés ideje és az azt betetőző Jom Kippur is örömnap, ha böjtnap is. A lelki megújulás ünnepe, amelyre mindennél nagyobb szükségünk van – és a reményé.

Jó szombatot kívánunk!