Gettók a zsidók „mintaországában"

2020. Január 20. / 17:33


Gettók a zsidók „mintaországában"

Szerző: Kácsor Zsolt

Darvas István főrabbi és Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester nyitotta meg a Nagy gettó a „Zsidónegyedben”: a budapesti zsidóüldözések története és kulturális emlékezete című tudományos konferenciát, amelyet ma rendeztek a Mazsihisz székházában, a Goldmark teremben. A tanácskozást a pesti gettók felszabadításának 75. évfordulója alkalmából szervezték.


Maga az emlékezés nem csupán egyszerű lehetőségünk, hanem a zsidó vallás egyik előírása, azaz a kötelességünk – jelentette ki Darvas István főrabbi a Nagy gettó a „Zsidónegyedben”: a budapesti zsidóüldözések története és kulturális emlékezete című tudományos konferencia megnyitóján ma a Goldmark teremben. Mint a főrabbi fogalmazott: a zsidó hagyományokat szemlélve azt láthatjuk, hogy ha az egyéni, családi vagy társadalmi emlékezet a rituális, évről évre történő emlékezés által megőriz egy-egy hétköznapi cselekményt – például négy pohár bor elfogyasztását –, akkor az idővel vallási jelentőséget nyer. A profán gyakorlatban tehát benne foglaltatik a szent emlékezet – mondotta –, ami úgy kapcsolódik a mostani tanácskozáshoz, hogy ez a konferencia legfőképpen az emlékezetről, az emlékezésről szól, azaz ebben az értelemben eleget tesz a vallási előírás parancsának. 

darvas.jpgDarvas István főrabbi a konferencián

Niedermüller Péter, a hetedik kerület polgármestere beszédében azt mondta: az elmúlt napokban több helyszínen és több alkalommal emlékeztünk a gettók felszabadítására, ami aktuálissá teszi azt a kérdést, hogy az emlékezet mennyiben felel meg a történelmi tényeknek és a történelmi tények mennyiben tudják igazolni az emlékezetet. Ugyanakkor a mostani megemlékezésen arra is föl kell hívni a figyelmet, hogy a vészkorszakban a zsidóüldözés nem váratlanul tört be az országba, mint egy előre nem látott vihar, hanem számos előzménye volt – mint arra Frölich Róbert főrabbi a Dohány utcai zsinagógában rendezett megemlékezésen rámutatott.  Föl kellene tárni azt a folyamatot – mondta –, hogy a magyar társadalomban évtizedek alatt hogyan szerveződött meg az antiszemitizmus, amely már több mint száz éve hangsúlyosan jelen van Magyarországon. Niedermüller Péter érintette Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester ügyét is, aki nyíltan beszélt nyilas tömeggyilkossá lett nagyapjáról. Erzsébetváros vezetője ezzel kapcsolatban azt mondta: sajnálatos, hogy ebben a témában a magyar társadalom hallgat, hiszen ebben az országban nem Pokorni az egyetlen ember, akinek a nagyapja vagy a dédapja részt vett zsidók legyilkolásában.

nieder.jpgNiedermüller Péter polgármester

A konferencia három szekcióban zajlott. Az első, Az emancipációtól az üldöztetésig: a gettósítás előzményei az asszimiláció fellegvárában című szekcióban  Szalai Ágnes az asszimiláció és a holokauszt kettős perspektívájában vizsgálta a budapesti zsidóságot, Lugosi András a zsidó-keresztény szerelmi kapcsolatokról beszélt a német megszállás előtti Budapesten, míg Lénárt András a csillagos házak történetéről értekezett. 

A második, A pesti gettók emlékezete című szekcióban Karsai László a Központi Zsidó Tanácsról adott elő, Jablonczay Tímea a gettó női értelmezéseit adta a cselekvési és túlélési stratégiákról a  női tanúságtévő életírásaiból, Kriza Borbála pedig a budapesti gettó nem zsidó emlékezetéről beszélt. 

Az utolsó, A gettókon kívül és túl című szekcióban Dombi Gábor Halál és élet: a gettó alatt és után címmel tartott előadást, Lugosi András túlélők és szemtanúk vallomásait ismertette a gyilkosságokról, B. Kádár Zsuzsa pedig Sztehlo Gábor tevékenységéről, a Jó Pásztor Bizottság mentőhelyeinek történetéről beszélt.

A konferencia meghívójából

„Magyarország a zsidóság asszimilációja mintaországának számított a 19. században, Budapest pedig ennek zászlóshajója volt. Pest sz. kir. Város Tanácsa sohasem jelölt ki városrészt a zsidóság lakhelyéül, ezért a Teréz- és Erzsébetváros belső része, amit ma Zsidónegyednek is szoktunk nevezni a Budapestre bevándorló zsidóság nem kényszerektől mentes, de mégis csak saját maguk által választott első lakóhelye volt, és innen kiindulva áramlott szét a főváros többi kerületébe. A már egy évszázada zajló térbeli asszimilációt 1944 novemberében próbálta radikálisan megszakítani, sőt, egyszer s mindenkorra felszámolni a nyilasok döntése, amely Újlipótvárosban létrehozta az ún. nemzetközi gettót a csillagos házak rendszeréhez hasonló szórt gettóként, és a Király utca – Károly körút – Dohány utca – Nagyatádi Szabó István (ma: Kertész) utca által határolt területen pedig a zsidók pesti, ún. nagy gettóját, amelynek határvonalát az említett utcák vonalától hol csak egy-két, hol számos háztömbbel beljebb tolta.

getto.jpgEgy gettórendelet hirdetménye

A gettók felszabadulásának 75. évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferenciánknak hármas célja van: egyrészt bemutatjuk a pesti gettók létrehozásához vezető útnak a főbb állomásait az emancipáció korától a zsidóüldözések korai időszakán át a német megszállás 1944 novemberéig tartó szakaszáig, valamint a két pesti gettó fennállásának és felszabadulásának történetét. Másrészt a szimpozion előadásainak perspektívája az emlékezés kötelességén túl kiterjed a gettók irodalmi művek és interjúk formájában felhalmozódott textuális reprezentációira, felvillantva a gettók kulturális emlékezetének legfontosabb szilánkjait. Ugyanakkor a budapesti holokauszt utolsó korszakának a nagy gettón kívüli eseményeire is kitérünk, ha nem is a teljesség igényével, és a gettók utótörténetéről sem feledkezünk meg. Harmadrészt az előadások mindegyike középpontba helyezi a magyar felelősség problémáját is.

Végül szeretnénk megjegyezni azt is, hogy törekedtünk a holokauszt történetírás különböző irányzatait egyaránt megjeleníteni. Így előadóink között megtalálható politikatörténész, judaista, város- és társadalomtörténész, irodalomtörténész és szociológus is. Mégis azt lehet mondani, hogy a holokauszt kutatásnak a mikrotörténetírás hagyományaihoz és az ún. térbeli fordulathoz köthető újabb megközelítései lesznek a leghangsúlyosabbak. Egyszerre kívánjuk nyomon követni azokat a térbeli folyamatokat, amelyek a fővárosi zsidóságot egyre szűkülő nagyvárosi terekbe kényszerítette, ugyanakkor az eseményeket az áldozatok mikroperspektívájából is meg kívánjuk mutatni, hogy láthatóvá váljon az arcuk, amitől gyilkosaik leginkább meg akarták őket fosztani."

(Címlapképünkön: Gyászistentisztelet a pesti gettó mártírjainak tömegsírjainál 1948-ban – a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kultúra
Nógrádi Gábor: A felejtés kezdete (Németország)
Élet + forma
Bár micvó a Nagy Fuvarosban…
2024. Február 19. / 13:06

Bár micvó a Nagy Fuvarosban…