Eutanázia és szervadományozás: világhírű tudós a zsidó egyetemen

2020. Február 06. / 11:53


Eutanázia és szervadományozás: világhírű tudós a zsidó egyetemen

Zev Farber hat gyermek édesapja és a héber Biblia történeti kutatásának mestere ortodox rabbiként, kivételesen fontos, sokat vitatott esszék és tanulmányok szerzője. Világhírű tudós, aki megtisztelte látogatásával a Hebraisztikai Társaságnak az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen tartott, Schweitzer Józsefről elnevezett konferenciáját és válaszolt a Mazsihisz.hu kérdéseire.


Mazsihisz.hu: Egyik különösen merész tanulmányában azt állítja, hogy tulajdonképpen egy, a héber Biblián belüli félreértés miatt kerüljük a tejes és a húsos ételek keverését. A titokzatos mondat, amire alapozva a rabbik megtiltották a közös fogyasztásukat, hogy „ne főzd a gödölyét anyja tejében” eredetileg egész másra, a templomi áldozatokra vonatkozott, csak az ötödik könyvben került be tévedésből az étkezési tilalmak közé. Ha így van, akkor miért kell ezt az előírást betartanunk? Egy sok ezer évvel ezelőtti félreértés akadályozza meg, hogy a vallásos zsidók sajtburgert egyenek?

Zev Farber: Amikor arra keressük a választ, mit ír elő a zsidó vallásjog, a háláhá, szerintem nem azzal kell próbálkoznunk, hogy megértsük, mit gondolhattak a bibliai szövegrészek szerzői 3000 évvel ezelőtt, „eredetileg”. A háláhá maga is fejlődik, alakul, ugyanakkor van egyfajta konzerváló ereje is, igyekszem azokon az utakon járni, amelyeken az őseim, régi zsidók nemzedékei is jártak hosszú-hosszú időkön át. Ami az erkölcsi kérdéseket illeti, ott a szövegkritika segíthet abban, hogy elhagyhassunk egy-egy nehezen vállalható gyakorlatot, de az, ha nem eszünk együtt tejes és húsos ételeket, igazán nem problémás erkölcsileg, miért ne tartsuk meg úgy, ahogy az előttünk járók megtartották? Ez az étkezési előírás régóta természetes része a zsidó vallási életnek, minden rendben van vele. A világ, a hétköznapjaink tele vannak félreértésekkel, meglepően sokszor a félreértések alakítják a történelmet, egészen másképp nézne ki a világ a szép hagyománnyá váló félreértéseink nélkül. A félreértésekkel remekül együtt lehet élni a zsidó vallásjogban is. Így alakult, hát így alakult, miért ne maradjon már így, ha több ezer éve így van? 

Mazsihisz.hu: Két könyvet is szerkesztett a zsidó vallásjog és a korunk nagy bioetikai kérdéseinek összefüggéseiről, a zsidó vallásjognak az agyhalállal, illetve a szervadományozással kapcsolatos elgondolásairól. Mennyit segíthetnek nekünk ókori szövegek és ókori értelmezéseik ennyire modern kérdések eldöntésében?

Zev Farber: Igen, ezek a régi szövegek rengeteget tudnak ezekben a súlyos etikai problémákban segíteni nekünk, ha megfelelő elvárásokkal közelítünk feléjük. Ha azt próbálod megérteni, mit tudtak, mit gondoltak ezek a bölcs, régi szövegek a halálról, az élet végső fázisairól, az élet és a halál közötti, némelykor hosszú és fájdalmas átmenet állomásairól. A meghatározó, kora újkori törvénygyűjteményhez, a Sulhán Áruhhoz fűzött kommentárjában a Remá nevű lengyelországi rabbi – mi, askenáziak az ő kommentárjaival használjuk a Sulhán Áruhot – beszélni tűnik erről a kérdésről. Azt írja, hogy a haldoklót, aki hosszú ideje szenved, se felépülni nincs reménye, se a szíve nem mondja még fel a szolgálatot, mi természetesen nem segíthetjük át az Eljövendő Világba, meg sem mozdíthatjuk, de a körülötte lévő dolgokat, amelyek segítenek meghosszabbítani kilátástalan vegetálását, esetleg elmozdíthatjuk, a körülötte lévő hangokat elnémíthatjuk például, és lehet, hogy ettől megáll benne a biológiai működés. Ez jutott eszembe, amikor valaki megkérdezte tőlem, hogy a magánál sem lévő, de biológiailag még élő édesapja pészmékerét ki kell-e cserélni. Persze, nem ugyanaz a két eset, a Sulhán Áruh nem tud pészmékerről, de érezhető a párhuzamosság. Azt tanulhatjuk belőle, hogy eljöhet az ideje annak, hogy aki már lényegében a túloldalon van, akinek mesterségesen tartjuk fenn a puszta életfunkcióit, hagynunk kell elmenni néha. Ha az agyhalál problémájára úgy keresel megoldást a régi szövegekben, hogy azt szeretnéd megfejteni, mit tudnak a neurológiáról, akkor persze csak az idődet vesztegeted, ha azt próbálod bizonyítani, hogy ezek a szövegek igenis mindent előre tudtak, még ki is nevetteted magad. Nem, nem tudtak mindent előre. De arról, hogy micsoda az élet tulajdonképpen, véget érhet-e anélkül, hogy teljesen megszűnnének az életfunkciók, erről sokat lehet megtudni a zsidó hagyomány kulcsszövegeiből. Szóval, ha jó kérdéseket teszel fel, a szöveg válaszol. Azt is bátran ki lehet szerintem jelenteni, hogy a háláhá támogatja a lehetőségeit tekintve életmentő szervadományozást, bár, nem túl meglepő módon, a hagyományos szövegekben nem találni egy sort sem a szervadományozásról.

Mazsihisz.hu: Ön abban a jesivában végzett az Egyesült Államokban, amelynek testvér-intézménye női ortodox rabbikat képez. Ön szerint tíz év múlva ez már magától értetődő lehet az amerikai ortodoxiában?

Zev Farber: Szerintem igen, tagja vagyok a jesiva rabbinikus tanácsadó testületének. A társadalmi nemekkel kapcsolatos viták elsősorban a hagyományos nemi szerepelvárásokkal kapcsolatosak, régebben azt mondtuk, hogy vannak társadalmi szerepek, amelyeket nőknek vagy férfiaknak kell betölteniük, ma ezt jobbára nem gondoljuk, és számos eddig férfiaknak fenntartott szerepet nők töltenek be jelenleg, így van ez a rabbiság esetében is, és minden bizonnyal egyre inkább így lesz. Szóval a válaszom határozott igen.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Megemlékezések
Az első felvilágosult zsidó nő a történelemben

Kommentek