Budapesten a vészkorszakban 5-6 ezer zsidó gyerek menekülhetett meg a haláltól, de pontos számot nem tudni. Az mindenesetre bizonyos, hogy a háború alatt, majd a háborút követően a zsidó árvaházak több ezer árva vagy félvárva gyermeket fogadtak be, a most megjelent tanulmánykötetben az ő visszaemlékezéseik olvashatók – hangzott el A vészkorszak árvái – A magyarországi zsidó árvaházak és gyermekotthonok emlékezete című kötet online bemutatóján.
A Schiffer János elnök által vezetett „NÜB” Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete kiadásában jelent meg az a tanulmánykötet, amelynek online bemutatóját tegnap rendezték meg a szerkesztők és több túlélő részvételével. A vészkorszak árvái – A magyarországi zsidó árvaházak és gyermekotthonok emlékezete című kötet a zsidó árvaházak és gyermekotthonok tevékenységéről ad átfogó képet, a túlélők pedig több mint ötvenen vállalták, hogy személyes interjút adnak saját élettörténetükről, élményeikről és emlékeikről.
Az interjúkat Gombocz Eszter, Vörös Kata, Lénárt András és Dombi Gábor készítette. A kötet szerkesztője Bányai Viktória, Frojimovics Kinga és Gombocz Eszter volt, ők közösen jegyzik a Gyermeksorsok a Vészkorszak alatt és után: Árvaházak, gyermekotthonok, traumafeldolgozás című tanulmányt, amely szintén helyet kapott a kötetben. A könyv előszavát Dénes Iván Zoltán történész, a köszöntőt pedig az a Nádudvari Zoltán írta, aki maga is az egyik árvaház lakója volt.
A Vörös Kata által vezetett online könyvbemutatón Gombocz Eszter úgy fogalmazott: a kötet ötlete 2019 őszén született meg azon a találkozón, amelyet a „NÜB” Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete szervezett az egykori árvaházak lakói számára. A könyv megjelenéséért köszönetet mondott Schiffer János elnöknek, a NÜB-nek, valamint a Centropa és a Záchor Alapítványnak.
Gombocz Eszter kiemelte: a túlélőkkel folytatott beszélgetések során spontán felbukkant emlékek voltak az anyaggyűjtés legizgalmasabb mozzanatai, hiszen a mikrotörténetek és egyes emléktöredékek képesek egy egész korszakot hitelesen megidézni. Hozzátette: nagyon fontos, hogy a kötet még az utolsó pillanatokban elkészülhetett, hiszen egyre kevesebb a még életben lévők száma. Meg kell őket becsülni, hiszen az őket ért traumák dacára talpra tudtak állni, s emberi helytállásból örök példát tudtak mutatni a közösség számára.
Hogy milyen rettenetes körülményeket kellett átélniük, arról a bemutatón három túlélő, Wieder Györgyi, Józanné Kovács Katalin és Darvas Gábor beszélt. Élményeikről bővebben a kötetben is olvashatnak, amely hármas időrendi tagolásban mutatja be az árvaházakat és gyermekotthonokat: a háború előtt, alatt és után.
Az online bemutatón többek között elmondta gondolatait Bányai Viktória és Frojimovics Kinga, akik számokkal, adatokkal adtak bővebb, részletesebb képet a témáról. Mint előadásukban elhangzott, a vészkorszak mintegy 6 millió áldozata közül kb. 1,5 lehetett a gyerekek száma, így óriási szerencse kellett ahhoz, hogy egy félárva vagy teljesen elárvult gyerek megmenekülhessen. Pontos számokat nem lehet tudni, de Budapesten mintegy 5-6 ezer gyermek maradhatott életben. Az országban összesen 44, míg Budapesten 26 árvaház, gyermekotthon működött.
A vészkorszak árvái – A magyarországi zsidó árvaházak és gyermekotthonok emlékezete, szerkesztette Bányai Viktória, Frojimovics Kinga és Gombocz Eszter, „NÜB” Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete, 2020. 312 oldal