Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (92. rész) – Gödry Kató

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Gödry (Gödri) Kató operaénekesnő színészi hitvallását talán jól tükrözi a következő néhány mondata, amely a Színházi Élet 1924. 13-i számában jelent meg: „Minden kívülről jövő beavatkozásnak ellensége vagyok. A színpad a mi külön világunk, ahol az igazi művészek igazi művészetet szolgálnak. Lehetetlennek tartom a cenzúrát, amely dróton rángatható bábukat csinálna belőlünk.”

Pécsen született 1900. augusztus 10-én. Tanulmányait a Pécsi Városi Zeneiskolában és a Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1922 őszétől a szegedi színház társulata tagjai között volt található a neve. Bemutatkozásáról így írt a szegedi Friss Hírek: „Gödri Kató úgy megjelenésben, mint játékban szimpatikus; éneke … csengő, úgy lélegzetvétele, mint szövegkiejtése kifogástalan.”

1923-tól átszerződött a miskolci színházhoz. Nagyon jó szerepeket kapott, szinte mindig színpadon volt. Többek között D’Albert a „Hegyek Alján” c. operájában játszva kapta a következő méltatást a miskolci Reggeli Hírlap-tól: „Gödry Kató … Márta majdnem tragikus sorsú szerepében méltán érdemelte ki a közönség legmagasabb fokú szeretetét és állandó tetszését. Alakítása nyugodt és átgondolt. Mimikája pedig egyenesen predesztinálja erre a neki pedig szokatlan mezzoszoprán szerepre.”

Egy év múlva szülővárosába tért vissza, a pécsi színház szerződtette le, de 1925 őszétől a Magdeburgi Operaház tagja lesz. Többször vendégszerepelt ezt kövezően is szülővárosában, majd Tilsitbe (Németország) szerződött át. A Pécsi Napló nyomon követve Gödry külföldi sikereit 1929 januárjában beszámolt arról, hogy a tilsiti helyi sajtó, a „közönség dédelgetett kedvencének” nevezte. Ezt követően más német és osztrák városokban (Magdeburg, Hannover, Graz, Bécs) énekelt, miközben továbbra is sűrűn vett részt a pécsi zenei életben. Egyik hazai fellépése nyomán így dicsérté a Pécsi Napló 1933 februárjában:

„Gödry Kató énekművészete nagyon széles skálán mozog. Amilyen kiváló operaénekesnő, olyannyira tökéleteset produkál a koncert pódiumon, nemkülönben, mint oratóriuménekesnő is. Nagy népszerűségének titka ép ez.”

1936-ban visszatért Pécsre, fellépett különböző zenei rendezvényeken, majd 1937 elején zeneiskolát nyitott a városban és hangversenyesteket adott. Vendégeskedett a Pécsi Nemzeti Színházban is. 1939-től a zsidótörvények nyomán a szereplései Pécsett az Izraelita Hitközség és más zsidó szervezetek, köztük az - 1930-as évek közepén létrehozott - Goldmark Ének- és Zenekar rendezvényeire szűkültek.

1941-ben Budapestre költözött. 1942-1944 között az OMIKE Művészakció társulatában játszott operai főszerepeket. Volt többek között Cso-Cso-Szan a Pillangókisasszonyban, Giulietta a Hoffmann meséiben, a grófnő a Figaró házasságában.

1945-től zenei esteken, hangversenyeken lépett fel Budapesten, Pécsett (csakúgy, mint a háború elött is, sokszor Ernster Dezsővel) és más vidéki városokban. Többek között az egyik szereplője volt 1947-ben az OMIKE Művészakció mártír művészei emlékműve javára rendezett estnek. Fellépett az újjászervezett, de rövid életű OMIKE művészeti rendezvényein. A Fővárosi Zeneiskola tanára volt. Az 1940-es évek végén neve még sűrűn előfordult a lapok rádióműsor közlésében.

Életének utolsó éveiben visszavonult szülővárosába, Pécsre. Itt halt meg 1984-ben.

Képek:

1.) Operaélet 1996.
2.) Színházi Élet 1924. 15.
3.) A Magyar Muzsika Könyve, 1936.
4.) OMIKE Művészakció, színlap