1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Ez a poszt a Kardos Böskéről szóló Facebook oldal tartalmának felhasználásával készült.
Kardos Böske
iparművész, festő, grafikus Szabadkán született 1887. február 5-én. A
középiskola elvégzése után az Osztrák-Magyar Királyi Iparművészeti Iskola
(később főiskola) textilosztályán tanult. Növendékként már részt vett
pályázatokon. Fiatalon, 1907-ben bekapcsolódott a vidéki feminista mozgalomba
Szombathelyen. Levelezőlapokat tervezett, ezek terjesztése a mozgalmat
anyagilag segítette. Részt vett a választójogi népgyűlésen testvérével, Kardos
Borissal. A Kaposvári Feminista Mozgalom küldöttei voltak. 1911-ben az egyes
pártok által rendezett választójogi gyűléseken röplapok osztásával segédkeztek.
1914-ben a
Trencsénteplic Fürdőigazgatósága által hirdetett plakát pályázaton 53 résztvevő
közül harmadik díjat kapott. Ebben az évben a Gyermekművészeti kiállítás
résztvevője. "Kardos Böske levelezőlapjai … ügyesen megrajzolt, eleven
képek a gyermek világából"– írta a Budapesti
Hírlap 1914 májusában. A Kecskeméti Művésztelepen alkotott 1910-19 között. A
népművészeti ihletésű rajzai Bárdos Artúr művészeti elemzése után „Kék Nefelejts”
címen láthatóak a Művészet 1911 évi
kiadásában.
Horgolt csipkebetétes
kendőket, fali díszeket és betéttel díszített fali mintákat készített.
Tervezett színházi köpenyt, színpadi jelmezeket, ruhákat. Iparművészeti
kiállításon vett részt a török fővárosban 1918-ban és itthon minden évben
csoportos kiállításokon szerepelt.
Első önálló (műterem) kiállítása
1919 karácsonyán volt. Erről a Nyugat
kritikusa, Ady Endre jó barátja, Révész Béla 1920-ban így fogalmazott: „Karácsony napjaiban, a Haris köz 1. számú
házban, műterem-kiállítást mutatott be Kardos Böske. A vad zajlásban, ami most
átcsörömpöl a város fölött, bizony alig akad meg a figyelem az elvonult,
önmagát véka alá helyező művészetnél, ami e kiállításon elénk tárul. Illik
följegyezni: Kardos Böske a legszebb reménysége a magyar iparművészetnek.
Textilmunkákat, asztalfutókat, kendőket, függönyöket, válltakarót, vitrázsokat,
faliszőnyegeket és mindenfajta pompázó termékét a tűnek, anyagkombinációnak és
a bujálkodó képzeletnek láttuk itten, ízlés, dekoráló erő, a rajznak olyan üde
áttranszponálása csillog e szép tárgyakon, hogy öröm köztük járni és megérinti
az elgondolkozást, mért nem keresi föl a biztatás, ismertség, anyagi jólét az
ilyen kitűnő művésznőt, aki egyik legszebb reprezentálója a magyar talentumnak.
Mert magyar a meleg színessége, regélő ornamentikája, a naiv kedvessége; együtt
a sok gyönyörű holmi érezteti is a bús, magyar szimbólumot, a vadrózsabokrot,
mely elhagyott magányosságában virágját önfeledten hányja és illatát nem lehet
elfelejteni.” Az 1920-as évek közepétől Párizsban, Bécsben és Budapesten
élt.
1922 decemberében
tudósítást közölt a Világ a „Fészek”
nevű iparművészeti műhely megnyitásáról:
"Néhány tehetséges iparművész Karinthy Frigyesné köré csoportosult. A
műtárgyak tervekben és kiviteli technikában decensen újszerűek. A műhely
munkatársai: Sternberger Ötvös Elza, Kardos Böske, Bolgár István, Bálint
Ferenc, Farkasházi Miklós tehetségük legjavát adták, hogy a műhelyt ízlésessé
és meghitté tegyék,”
Az Iparművészeti
Társulat téli kiállításainak résztvevője volt. 1922 decemberében részvételéről
így írt a Nemzeti Újság: "A
kiállítás sok szép műtárgya közül néhány kitűnő női kézimunkát kell még
kiemelni. Kardos Böske egy gyönyörű rajzban, színben egyképp megkapó magyar
gobelinjét."
Az OMIKE Művészakció
második képzőművészeti kiállításán, 1941-ben két meseképet állított ki.
A II. Világháború után
az igényes iparművészeti alkotások kereslete megszűnt, ezért plakát és
ruhatervezéssel foglalkozott. Számos élclapnak készített szöveges rajzokat.
Illusztrált ifjúsági regényeket, többek között Benedek Elek: Aranytulipán és az
Elvarázsolt Királykisasszony, valamint Eric Knight: Lassie hazatért című, Magyarországon
először megjelent könyvét 1948-ban.
Készített képsorozatot
a magyar népéletről, (melyek közül néhány képeslapként is megjelent) valamint
rajzokat német nyelvű újságoknak. Számos fővárosi vendéglő számára tervezett
étlapfedeleket.
Budapesten halt meg
1957 őszén. Sírja a Kozma utcai temetőben található.
Képek:
1.) Kardos Böske Facebook oldala
2.) Világ, 1911. augusztus 11.
3.) Művészet 1911. 1984-85
4.) Kardos Böske Facebook oldala
5.) Meseképek, Facebook oldal
6.) Étlapfedelek, Facebook oldal
