Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (75. rész) – Szirmai Vilmos

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1909 júniusában a Somogyi Hírlap hirdetést tett közzé, amelyben a kaposvári Ferenc József szálloda nagytermében tartandó előadásra invitálta a nagyérdeműt. A fellépő Fővárosi Artista-Cabarette társulatnak tagja volt az akkor 21 éves komikus, Szirmai Vilmos. Ezt követően a Nemzeti Royal Orfeum hirdetésein tűnt fel a neve, majd az 1920 őszén megnyitott újpesti Blaha Lujza-színház tagja lett. Itteni idejéről írta Schöpflin Aladár az 1929-es Magyar Színművészeti Lexikonban:

„… nemcsak komikus-szerepekben aratott sikert, (ami talán még érthető annál, aki a kuplék és bohózatok világában nőtt fel) de egész elsőrendű alakításokat nyújtott klasszikus darabok és a dráma terén is. Bármilyen szerepet bíznak rá, nagy erejű karakterizáló képességén túl művészileg kifinomodott ízléssel imponál közönségének, kritikának egyaránt.”

A kor színész szereplői számára nem ritka vándorlási korszaka kezdődött számára1922-től, amikor a Budai Szinkörbe szerződött, majd egymásután 1923-24-ben Sebestyén Géza társulatában Miskolcon és Budán, 1924-25-ben a Városi Színházban, 1926-ban a Fővárosi Operettszínházban szerepelt.

1926-27-ben Szegedre szerződött, a következő évadban Debrecenben, 1928-29-ben Sebestyén Mihály miskolci társulatában játszott. Még az első miskolci időben, 1923 novemberében így dicsérte a Reggeli Hírlap:

„Szirmai Vilmos, aki, mint operettbuffó, a maga nemében páratlan alakításával, estéről-estére növekvő sikert arat, úgyhogy operettet ma már el sem tudunk képzelni nélküle.”

1929-től a Komédia Orfeum, 1930 és 1932 között a Steinhardt Színpad tagja és rendezője volt. Nemcsak játszott és rendezett, de írt kabaré-jeleneteket is. Mint az Újság, 1931 áprilisában írta: „Szirmai Vilmos bebizonyította, hogy nemcsak kitűnő színész, hanem jó író is”.

1932-1934-ben is folytatódik a vándorlása, amelynek állomásai: a Fővárosi Operettszínház, a Modern Kabaré, a Budai Színkör, a Városi Színház, a Bethlen téri, illetve Erdélyi Mihály színházai. 1935 telén Kárpátalján szerepelt, nagy sikerrel. „Ez az egészen kiváló színész megérdemelné, hogy a neve mindig vastag betűkkel legyen a színlapon – írta róla a Kárpátalja című lap 1935 decemberében. Egy viszonylag rövid pesti kitérő után, 1937-ben újból Beregszász következett a Kassai Színház társulatának tagjaként. Decemberben így búcsúztatta a Kárpátalja:

„Csütörtökön búcsúzott a nagyszerű Szirmai Vilmos. A kiváló művész ízlésére vall, hogy egy olyan irodalmi értékű darabot választott magának, mint Scribe ’Egy pohár víz’ című vígjátékát. Ez volt egyébként a szezon legkitűnőbb előadása. Szirmai, mint mindig, most is brillírozott, elmés volt és finom.”

1938 decemberében ott volt a neve azon a listán, amely a Színészkamarába felvett művészek nevét tartalmazta. Ezért még játszhatott a színházakban, persze csak akkor, ha kapott szerződést. 1939 őszén így újból Miskolc következett, egy zenés vígjátékban kapott szerepet. 1940 elején Kecskemét volt a vándorlás következő állomása. Még hír volt ezt követően arról, hogy szerepet kapott az 1940 júliusában megnyíló Kispesti Színházban,

1940 telétől maradt a végső menedék, az OMIKE Művészakció színpada. Itt játszott kabaré előadásokon, játszott zenés vígjátékokban, játszott színdarabokban. Sokszor lépett színpadra a Goldmark-teremben, ott volt 1944 márciusáig.

A különböző forrásokban a végről nagyon kevés adat található: 1944-ben halt meg – írják – ismeretlen helyen.

Képek:

1. Portré, PIM-OSZMI Fotótár
2. Színházi Élet, 1924. 28. 14
3. Színházi Élet, 1924. 49.
4. Színházi Élet 1937. 08.