Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (69. rész) – Gimes Lajos

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola értesítője 1904-ben hírül adta, hogy 18 éves tanulója, Gimes Lajos 240 korona ösztöndíjban részesült. Az 1886 novemberében Miskolcon Goldberger Simon tanító, hitközségi jegyző fiakén született Gimes Lajos az iskola befejezése után szülőhelyén kezdett dolgozni. Az első beszámolók művészi tevékenységéről 1909-ben jelentek meg a Miskolczi Naplóban. Egy évvel később önálló kiállítással mutatkozott be, ahol – mint arról az Ellenzék beszámolt – 93 kiállított kép közül 25 kép kelt el az első napokban. A kiállítások Miskolcon évente követték egymást egészen 1927-ig és a siker nem maradt el egyiknél sem. Nem csak a szülőföldjén érezhette sikeresnek magát. 1913 júniusában a Pesti Hírlap számolt be arról, hogy 500 koronát nyert egy plakát-pályázaton.

1914 őszén bevonult és a harctéren nagyon hamar meg is sebesült. Felépülése után visszatért a frontra, ott is rajzolt, amikor csak lehetett. 1916-ban a hadvezetőség Lembergben kiállítást rendezett a „fronton küzdő festők műveiből” - tudósított a Miskolczi Napló. Gimes képei „általános feltünést keltenek” – írták. Ezt követően is rendeztek kiállítást a háborús képeiből. A Magyar Kultúra 1917. évi 19. számában egyfajta összegzést adott Gimes képeiből:

„Képeinek tárgya majdnem kizárólag a háború. A háborúban a szelíd, szinte békés motívumokat látja meg. Bakák mesélnek a tűz körül, levelet írnak, fegyverüket tisztítják, mennek idegen, orosz tájakon. Megfesti azokat a messzi tájakat, ahol, mint katona átvonul. De semmit sem látunk a nagy küzdelmekből, a háború rémeiből, borzalmaiból.”

Az 1920-as években sem csökkent az aktivitása. Jelen volt minden jelentősebb kiállításon a fővárosban és Miskolcon egyaránt. Szaporodtak az elismerések és kitüntetések is. Beérkezett festő volt, szinte minden hírlapi kritika, ismertetés szerint. Dolgozott Belgiumban és Németországban is.

Persze nem minden kritika volt pozitív. Az induló Farkas Istvánnal közös kiállítás alkalmából a Magyar Grafika 1924 novemberében nem túl hízelgő összehasonlítást tett: „Gimes Lajos a jámbor műkereskedői igényekkel kiegyezkedő jó mesterember.”

Ezzel szemben 1925-ben elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó festészeti díját, majd egy évvel később a gróf Eszterházy-féle vízfestmény-díjat is.

1928 nyarán hosszabb interjút készített vele a Literatura című folyóirat. A festői stílusokról is sok szó esett benne, de talán a festőt jellemezni kívánó bevezető néhány mondat fontosabb: „Nehéz a feladat. Gimes Lajos nem tartozik a programművészek közé, akik szavak áradatával szokták leleplezni mesterségbeli fogyatkozásaik hiányait. Csöndes ember amúgy is, aki főként igen rossz néven venné azt, ha valami Galvani-val akadna össze, aki az idegeit, azoknak legbensőbb rezdüléseit, szóval a művészetét akarná boncolóasztalra fektetni.”

A következő évtized történései is a folytonos kiállításokkal, csoportos tárlatokkal volt jellemezhető. Miskolc a főváros mellett ennek továbbra is fontos állomása maradt. A kritikák is elismerőek voltak. Álljon itt egy, az Esti Kurir 1933. januári számából:

„A ’Fészek’ művészek klubjában tegnap nyílt meg Gimes Lajos festőművész kiállítása, amelyre ez a hittel teli, őszinte szavú, költői tájlátású festő alkotásainak színe-javát hozta el. Nem kicsinylendő feladat a Fészekben kiállítást rendezni, mert ez az a terület, amelyen a művész legelsősorban kortársainak szemlélete elé kerül, a szakértők kritikai tüzébe áll. Gimes Lajos teljes diadallal büszkélkedhetik, mert kiállítását máris művésztársainak őszinte lelkesedése, dicsérete kísérte”.

Még ez évben öt hónapot töltött Hollandiában tanulmányúton, ahol három kiállítást is rendezett, részben saját műveiből.

Hazatérve fenntartotta folyamatos jelenlétét a képzőművészeti bemutatókon, egészen 1944 márciusáig. Ugyancsak részt vett 1939 és 1944 között az OMIKE Művészakció valamennyi kiállításán, összesen 14 alkotással.

Az 1946-os, a mártír művészeknek szentelt kiállításról beszámolva a Demokrácia így írt: „Gimes Lajos, annyi nagyszerű kép megalkotója nem tért vissza a deportálásból”.

György Endre, aki az utolsó hónapjait vele töltötte, az Új Élet 1968. októberi számában számolt be arról, hogy Gimes Lajos a colditzi fogolytáborban halt meg (feltehetően 1945 februárjában).

Képek:

1) Portré. Múlt és Jövő 1925. január
2) Rajzok. Érdekes Újság 1911. október
3) Önarckép. Literatúra 1928. 6.
4) Vízparti táj. 1930-as évek III. kiállítás
5) Vén Tabán, olaj. IV. kiállítás