1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető
levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
„A zenei emlékeim nagyon
koraiak. Édesapám nagyon szépen hegedült. A lányok mindegyike tanult
zongorázni. Nem zongoráztak briliánsan, de zongoráztak. És mindenki énekelt,
nem utolsó sorban. És arra emlékszem még – azért elég rég volt –, hogy
édesanyámtól örökölhettem az alt hangot. Mert mikor apám hegedült, anyám
énekelt. És az a bársonyos mély hang, az nekem nagyon tetszett. Aztán mindent
eltanultam tőlük, mind a kettőtől.”
Ezek
a mondatok abból a portréfilmből valók, amelyet 2005-ben készítettek Sík Olga
operaénekessel, művésztanárral. (A film részleteit tartalmazó leírt változat, a
Parlandó 2018/7 számában jelent meg.)
Sík
Olga 1911. augusztus 11-én született Máramarosszigeten. Schön Olga néven
született és ezen a néven végezte el a Zeneakadémia operatanszakát. Ezen a
néven kezdődtek el fellépései. Az elsőről 1930 májusában számolt be a Debreceni Újság, amikor a városi
zeneiskola éves bemutatójáról beszámolva Schön Olga csengő mezzojáról írt. A
korai, iskolai debreceni szereplések után a következő, már pesti fellépésekről
1934-ben tudósított az Újság, amikor
zsidó szervezetek, közöttük az OMIKE rendezvényein lépett fel. 1936 és 1938
között a növendékhangversenyek következtek, amelyekről a napilapok rendre beszámoltak,
így írt például az Esti Kurir 1938
márciusában: „Schön Olga ereje tömör mezzoszopránjának mélységében van”.
A
Schön Olga név áll az 1940-es házassági anyakönyvi kivonatban, amely Scher
Tibor rabbival kötött házasságának az okmánya.
1939
januárjától már Sík Olga néven lépett fel, főként a Pesti Izraelita Hitközség
különböző rendezvényein. 1939 novemberétől ott volt az OMIKE Művészakció
társulatában. Többek között 1940-ben szerepe volt a Lammermoori Luciában,
1941-ben a Hoffmann meséiben, a Rigolettoban. 1942-1943-ban fellépett Racine:
Eszter című tragédiájában, az Állarcosbálban, a Hoffmann meséiben. 1944-ben
Gounod Faustjában szerepelt a Goldmark-teremben.
A
Világ 1947 augusztusában (Sík Olga
Operaházból való elbocsátásának híréhez kapcsolódóan) közli Scher Tibornak, Sík
Olga férjének néhány mondatát felesége háború alatti tevékenységéről:
„…felesége 1944-ben illegális tevékenységet folytatott és összekötő volt a később
tragikus véget ért Komoly Ottó és a Magyar Front között. Egyízben
futárszolgálat közben Budán elfogták, a Svábhegyre vitték, ott borzalmasan
bántalmazták.”
Sík
Olga 1945 júniusában mutatkozott be az Operaházban vendégszereplőként, nem is
akármilyen szerepben, Azucenát énekelte a Trubadurban. A kritikák vegyesek
voltak. Az év végén dalestje volt a Zeneakadémia nagytermében. Egy év múlva a
híradások új operaházi szerepéről (Magdaléna) számoltak be a Rigolettoban.
Az operaházi évek után a Filharmónia énekesnője, illetve ekkor kezdte el hangképző énektanári küldetését. Sík Olga korszakalkotó volt mind a modern énekhangképzés, mind a művészi önkifejezés fejlesztése területén. Úgy tartotta a hangképzés független az énekstílusoktól és ennek jegyében tanított komolyzenei és könnyűzenei énekeseket is. Gyakran ismételt mondata volt
: „… határ a
csillagos ég…”
Sík Olga a Bartok
Béla Konzervatórium és az Országos Szórakoztatózenei Központ majd rövid ideig a Kőbányai Zenei Stúdió énektanára lett.
Életének utolsó éveiben már csak otthonában vállalt növendékeket. 2007. december 30-án halt meg Budapesten. Szinte utolsó napjáig tanított.
Képek:
1) Portré. jegymester.hu
2) Portré. Parlandó 2018. 7.
3) Delila szerepében. Színházi Élet 1938. 13.
4) Fényszóró. 1945. 8. 22.
5) Portré. https://kultura.hu/konnyu-sik-olga-szeretetkoncert/
.jpg)
