Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (24. rész) – Herendi(y) Manci

2020. Július 30. / 11:55


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (24. rész) – Herendi(y) Manci

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

herendimanci-1.jpg

1938 decemberében „Kimaradottak” címmel közölte (más újságokhoz hasonló módon) a Népszava azoknak a névsorát, akik nem kerültek be a Színészkamarába. Közöttük volt a népszerű operettszínésznő, dizőz Herendi (Hermann) Manci neve.

A művésznő neve újsághírként először 1914-ben volt olvasható. A Színházi Élet számolt be a „primadonna-karrier” indulásáról, arról a balatonfüredi napról, amelyben Rákosi Szidi iskolájának egyik növendéke énekével, táncával, zongorajátékával meghódította a fürdővendégeket. Aszódón, ahol felcserepedett – Heredi Manci születési időpontja nem ismeretes – már gyerekként „Füttyös Mancinak” hívták a fiatal lányt. Így írt később. 1941-ben az indulásról a Képes Családi Lapok:

herendimanci-2.jpg

„Tízéves korában bejelentette a szüleinek, hogy ő színésznő lesz. Mi sem természetesebb, hogy a vidéki város szellemében élő szülők semmi körülmények között sem akartak beleegyezni ebbe a tervbe. Tiltakoztak, kértek, könyörögtek, de semmi sem használt – Akkor meghalok! – jelentette ki nagy páthosszal a kis Manci.”

herendimanci-3.jpg

Nem tudni, hogy ennek hatására-e, de Pestre hozták az éneklő, fütyülő, verset mondó kislányt, ahol Rákosi Szidi színésziskolájába kerül. Úgy hívták az újságok, hogy „füttyös primadonna”. A Népoperában, a Kristálypalotában és a Télikertben lépett fel énekes és füttyös szkeccsek sztárjaként, mint a Király Színház tagja. (Az újságokban hol Herendi, hol Herendy, hol Hermann, hol pedig Herendi Hermann néven szerepelt.) 1918-ban a Royal Orfeumhoz szerződött. Ezután külföldi szereplések következtek: Bécs, Berlin, Zürich, Róma. Bécsben majd Berlinben tanult énekelni. Itt beszélték le a fütyüléstől – igaz, csak átmenetileg - mondván, hogy az árt a hangjának. Hazatérése után, 1933-ban megint valami újat csinált. Erről az Újság számolt be 1933 áprilisában: Herendi Manci „újra visszajön Budapestre, ezúttal egy maga szervezte jazz-band élén”. Később, 1934–1937 között magánszámaival szerepelt a Terézkörúti Színpadon. Közben jazz-zenekara élén külföldi fellépéseken is részt vett.

herendimanci-4.jpg

Már a zsidótörvények megszületése előtt a színházakon kívülre: mulatókba, varietékba, zenés rendezvényekbe kényszerült fellépéseivel. 1940-től az OMIKE Művészakció állandó szereplője volt. Először dizőz szerepben, vidám műsorokban lép fel, majd 1941-1942-ben az ilyen szerepek mellett Musettet énekelte a Bohéméletben, 1943-1944-ben pedig az operaénekesnő szerepét Lakner Artúr Vera vagy Veronika? című operettjében. Az előbbi szerepléséről írt a már idézett 1941-es cikk a Képes Családi Lapokban:

„Nagy meglepetés volt az OMIKÉ-ben, amikor a Bohémélet Musettejét osztották rá. Csak a bennfentesek ismerték Herendi Manci kulturált hangját. Sikere volt ezen az estén, amelyen megmutatta, hogy nemcsak operett és kabaré színésznő, nem csak a füttynek a művésze és nemcsak az utánzó számok ügyes előadója, hanem operaénekesnő is.”

herendimanci-5.jpg

1945 áprilisában a Kossuth Népe hasábjain, sok hasonló mellett jelent meg az a hirdetés, amelyben Herendi Manci az előző év novemberében eltűnt férjét kereste. Néhány hónappal később egy keserű hangú interjúban, amely a Színházban látott napvilágot, így vall az előző évek tragédiájáról: „Jöttek a kényszerű hallgatás esztendei, férjem, fiam eltűnt, egyedül maradtam.” Ugyanitt beszélt arról is, hogy mennyire szeretné megmutatni, hogy mit tud még az opera színpadán. Ez nem adatott meg neki. 1945–51-ben a Kamara Varieté, majd a Kisvarieté tagja volt. 1951–52-ben a Népvarietében, 1952-ben a Vidám Színpad Opera Pamflet c. előadásában, 1954–1960 között a Budapest Varieté színpadán szerepelt.

Budapesten hunyt el, 1973. június 25-én.

A sorozat korábbi írásai IDE KATTINTVA olvashatók el

Képek:
Színházi Élet 1918. 29
Színházi Élet 1937. 38
A portré készítőjének és idejének időpontja nem ismeretes.
OSZMI archívum Műsorközlő nyomtatvány, 1941. december
Színház 1945. október

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek