1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési
lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a
Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550
színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és
szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
1938
decemberében „Kimaradottak” címmel közölte (más újságokhoz hasonló módon) a Népszava azoknak a névsorát, akik nem
kerültek be a Színészkamarába. Közöttük volt a népszerű operettszínésznő, dizőz
Herendi (Hermann) Manci neve.
A művésznő
neve újsághírként először 1914-ben volt olvasható. A Színházi Élet számolt be a „primadonna-karrier” indulásáról, arról
a balatonfüredi napról, amelyben Rákosi Szidi iskolájának egyik növendéke énekével,
táncával, zongorajátékával meghódította a fürdővendégeket. Aszódón, ahol
felcserepedett – Heredi Manci születési időpontja nem ismeretes – már
gyerekként „Füttyös Mancinak” hívták a fiatal lányt. Így írt később. 1941-ben az
indulásról a Képes Családi Lapok:
„Tízéves
korában bejelentette a szüleinek, hogy ő színésznő lesz. Mi sem természetesebb,
hogy a vidéki város szellemében élő szülők semmi körülmények között sem akartak
beleegyezni ebbe a tervbe. Tiltakoztak, kértek, könyörögtek, de semmi sem
használt – Akkor meghalok! – jelentette
ki nagy páthosszal a kis Manci.”
Nem tudni, hogy ennek
hatására-e, de Pestre hozták az éneklő, fütyülő, verset mondó kislányt, ahol
Rákosi Szidi színésziskolájába kerül. Úgy hívták az újságok, hogy „füttyös
primadonna”. A Népoperában, a Kristálypalotában és a Télikertben lépett fel
énekes és füttyös szkeccsek sztárjaként, mint a Király Színház tagja. (Az
újságokban hol Herendi, hol Herendy, hol Hermann, hol pedig Herendi Hermann
néven szerepelt.) 1918-ban a Royal Orfeumhoz szerződött. Ezután külföldi szereplések következtek: Bécs,
Berlin, Zürich, Róma. Bécsben majd Berlinben tanult énekelni. Itt beszélték le
a fütyüléstől – igaz, csak átmenetileg - mondván, hogy az árt a hangjának. Hazatérése
után, 1933-ban megint valami újat csinált. Erről az Újság számolt be 1933 áprilisában: Herendi Manci „újra visszajön
Budapestre, ezúttal egy maga szervezte jazz-band élén”. Később, 1934–1937
között magánszámaival szerepelt a Terézkörúti Színpadon. Közben jazz-zenekara
élén külföldi fellépéseken is részt vett.
Már a zsidótörvények
megszületése előtt a színházakon kívülre: mulatókba, varietékba, zenés
rendezvényekbe kényszerült fellépéseivel. 1940-től az OMIKE Művészakció állandó
szereplője volt. Először dizőz szerepben, vidám műsorokban lép fel, majd
1941-1942-ben az ilyen szerepek mellett Musettet énekelte a Bohéméletben, 1943-1944-ben pedig az
operaénekesnő szerepét Lakner Artúr Vera
vagy Veronika? című operettjében. Az előbbi szerepléséről írt a már idézett
1941-es cikk a Képes Családi Lapokban:
„Nagy meglepetés volt az
OMIKÉ-ben, amikor a Bohémélet Musettejét
osztották rá. Csak a bennfentesek ismerték Herendi Manci kulturált hangját.
Sikere volt ezen az estén, amelyen megmutatta, hogy nemcsak operett és kabaré
színésznő, nem csak a füttynek a művésze és nemcsak az utánzó számok ügyes
előadója, hanem operaénekesnő is.”
1945 áprilisában a Kossuth Népe hasábjain, sok hasonló
mellett jelent meg az a hirdetés, amelyben Herendi Manci az előző év
novemberében eltűnt férjét kereste. Néhány hónappal később egy keserű hangú
interjúban, amely a Színházban látott
napvilágot, így vall az előző évek tragédiájáról: „Jöttek a kényszerű hallgatás
esztendei, férjem, fiam eltűnt, egyedül maradtam.” Ugyanitt beszélt arról is,
hogy mennyire szeretné megmutatni, hogy mit tud még az opera színpadán. Ez nem
adatott meg neki. 1945–51-ben a Kamara Varieté, majd a Kisvarieté tagja volt.
1951–52-ben a Népvarietében, 1952-ben a Vidám Színpad Opera Pamflet c.
előadásában, 1954–1960 között a Budapest Varieté színpadán szerepelt.
Budapesten
hunyt el, 1973. június 25-én.
A sorozat
korábbi írásai IDE KATTINTVA olvashatók el
Képek:
Színházi Élet 1918. 29
Színházi Élet 1937. 38
A portré készítőjének és idejének időpontja nem ismeretes.
OSZMI archívum
Műsorközlő nyomtatvány, 1941. december
Színház 1945. október