Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (124. rész) – Bán Kató

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Szolgálati közlemény: Az OMIKE Művészakció résztvevőinek bemutatásakor úgy válogatok, hogy az illető művészről legyen egy fotó, vagy egy rajz, vagy egy festmény és lehetőleg ismert legyen a születési és halálozási időpontja. Csak időként térek el ettől, mint most is. Oka ennek valójában nincs, így alakult.

Az OMIKE Művészakció egyik alapelve az volt, hogy minőségi előadásokat hozzon létre és eközben segítse a színpadokról, előadói pódiumokról kiszorult zsidó művészeket. Ennek megfelelően kezdő színészeknek, zenészeknek csak akkor kívánt lehetőséget biztosítani, ha már korán rendkívüli tehetségről adtak tanúbizonyságot. Így a Goldmark-teremben lépett előszőr először színpadra Rózsa Vera, Sipos Jenő. E heti vendégünk Bán Kató fiatal énekes is ezekben az években végezte el a Zeneakadémiát.

Az Újság 1924. július 8-án számolt be Rózsahegyi Kálmán színiiskolai növendékeinek vizsgájáról és benne „a rendkívül bájos Bán Katóról”.

A következő évekből nincs hír, ellenben a „Rivalda nélkül” című könyv (1999-ben jelent meg) írt egy 1933-as fellépéséről, miszerint „Gróf László rendező szervezett egy bukaresti magyar társulatot” –, többek között Bán Kató részvételével. Erről a bukaresti útról nincs más információm, de a művésznő 1936-ban Nagyváradon szerepelt, mint erről egy kis hírben tudósított az Új Kelet című erdélyi lap.

1937 februárjában már itthon volt, és mint (zene)akadémiai énekes fellépéséről írt a Váci Hírlap: „Az Izr. Nő- és Leányegylet a héten Ady-estet rendezett, melyre csak igen szűk körben bocsátottak ki meghívót, pedig sokan voltak, akik Adyt meghallgatták volna, így azután kis társaság előtt Sugár Pál és Bán Kató akadémiai növendékek énekelték az Ady-versekre készült dalokat.”

Az ezt követő években, 1938-1939-ben Bán Kató neve a Zeneakadémia vizsgaelőadásairól szóló beszámolókban szerepelt. Az operavizsgára 1942 februárjában került sor, amelyről a Magyar Nemzet kénytelen volt így beszámolni: „A tehetséges Bán Kató zenei feladatát nem könnyítette meg a kiséret szerintünk helytelen tempója, amely elsiette a megdicsőülés fönséges hangjait.” (A Faustból énekelte Margit áriáját.)

1942 novemberében házasságot kötött a később, a holokauszt áldozatává váló Nagy György színművésszel.

1941 decemberében lépett fel először az OMIKE Művészakcióban. Kis szerepet kapott a „Szulamit” című daljátékban, majd Mozart Varászfuvolájában az egyik fiú szerepét énekelte. A következő év márciusában a Fidelioban lépett fel, majd ősszel a „Három a kislány” egyik kislány-szerepe következett. A korábban bemutatott operákat folyamatosan műsoron tartották és ehhez jöttek még új bemutatókban új szerepek, olyan darabokban, mint a „Hegyek alján”, „A windsori víg nők”, „Az elvált asszony” és végül 1944-ben a Művészakció kényszerű befejezése előtt, Barbarina szerepe Mozart „Figaró házasságában”.

Hogy miként került Bán Kató 1945 után Romániába, nem ismeretes számomra. Mindenesetre 1946 őszén, ahogyan erről az Erdély című kolozsvári lap tudósíott, fellépett az Egység művészestjén, ahogy a lap említette „nagyváradi énekesnőként”. Innen kezdve kapcsolódott össze a neve Adorján András zeneszerző, karmester, zongoristával. 1955-ben már Adorjánné Bán Katóként hirdették fellépéseit.1960-ban a házaspár kiköltözött Londonba, ahol magyar rendezvényeken léptek fel – tudósított az Új Kelet 1962 januárjában. (Adorján András 1975-ben hunyt el, Londonban.)

Az utolsó újsághír Bán Katóról az Új Kelet 1978 áprilisi számában volt olvasható: „Férjével együtt országnézésre és baráti látogatásra érkezett Bécsből Kunné Bán Kató operaénekesnő, aki első férjével a néhai Adorján Andrással kiváló karmesterrel és zeneszerzővel együtt, jelentős szerepet játszott az erdélyi majd a bukaresti művészeti életben. A felszabadulás után intenzív módon vettek részt a zsidó kulturális megmozdulásokban is.”

Halálának idejéről nincs információm.

Képek:

1.) Fotóportré. OSZMI archívum
2.) Film Színház Irodalom, 1942. 1.
3.) Műsorközlő lap, OMIKE Művészakció
4.) OSZK Színháztörténeti Tár