Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (109. rész) – Garay Ernő

2022. Április 20. / 17:24


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (109. rész) – Garay Ernő

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Garay Ernő operaénekes 1910-ben született Huszton.

Garay Ernő_001.jpg

Kutatásaim alapján Garay Ernő művész neve először a Brassói Lapok 1924. februári számában tűnik fel egy Szigligeti Ernő darab bemutatója kapcsán, de nem bizonyított, hogy ez az írás a mostani cikkem főszereplőjéről szól.

Biztosabb, hogy a Magyar Muzsika 1933. januári lelkendező cikke már róla szól:
„Megtudtuk, hogy a kitűnő énekes magyar származású debreceni fiú. Garay Ernő, aki már régen elkerült szülőföldjéről és bizony megérezni kiejtésén, hogy elszokott a magyar beszédtől. […] Azt hisszük Budapest ismét felfedezett valakit, a közeljövő egyik legnagyobb tenoristáját.”

Garay Ernő Zenei Lapok 1933. január 1. 3_ (002).jpg

A hosszabb távollét nem volt más, mint Garay vendégeskedése a bázeli operaházban. 1935-ben szerepel újólag itthon, amikor az Operaházban énekelte a mantuai herceg szerepét a Rigolettoból. A 8 Órai Újság október 5-i száma ennek alkalmából így számolt be Garay Ernőről:
„Megnyerő külseje, ügyes játéka és pompás magyar szövegkiejtése kétségtelen értékek. Hangja fejlődőképes lírai tenor, de egyelőre még sokat kell tanulnia.”

A budapesti vendégszereplések után Garay Ernő a brünni színházhoz szerződött, majd Bécsben lépett fel, ahol „Belcanto-szerű, csengő hangjával” nagy sikert aratott az Eladott menyasszony című operában – tudósított a Pesti Hírlap 1936 decemberében. 1940-ig Bécsben maradt, fellépett különböző műsoros esteken.

1941 elejétől énekelt újból itthon. Január-februárban dal-és áriaesteken vett részt Forrai Mikós kamarakórusával együtt. Tanított is, erről 1941 októberében az Új Magyarság számolt be, amikor Garay tehetséges növendékeivel együtt lépett fel egy esten.

Az OMIKE Művészakcióban 1941 januárjában mutatkozik be, „Az operett klasszikusai” című előadásban. 1941-1943 folyamán azután valódi operaszerepek következtek: Pedrillo a Szöktetés a szerályból, Don José a Carmenból, Pinkerton a Pillangókisasszonyból, Assad a Sába királynőjéből és Manrico a Trubadurból.

garay-1942. február - 14.jpg

1943 áprilisában még fellépett a Goldmark-teremben. Nem világos, hogy ezt követően mi következett: munkaszolgálat, vagy menekülés? Talán az ő fellépéséről számolt be a Népi Egység című brassói lap 1945 januárjában, amely szerint Garay Ernő másokkal együtt fellépett Bukarestben a Romániába menekült magyar zsidó művészek és értelmiségiek javára rendezett előadáson.

1945 nyarán újból Budapestről jelentkezett, megkezdte zenetanítását és fellépett a Népvarietté produkcióiban. 1946-től a Szegedi Nemzeti Színház énekese volt, ahol első fellépései a Carmenben és a Denevérben voltak. Az év végén a hírek arról szóltak, hogy Olaszországba utazik, mivel ott kapott szerződést. Ehhez képest 1947-ben miskolci és debreceni fellépésekről adtak hírt az újságok.

Garai Ernő 2 Fényszóró 1945. 14. 20_ (002).jpg

Az Új Kelet 1949 májusában Zoltán Irén operaénekesnő európai turnéjáról beszámolva említést tett a művésznőnek egy bécsi fellépéséról, ahol Garay Ernő volt fellépőtársa. Ugyanebben az újságban, 1949 októberében jelent meg a következő hír:

„Garay Ernő tenorista Izraelben. Nemrég az országba érkezett Garay Ernő operaénekes, aki már mintegy tizenöt éve Európa számos nagy színpadán működött vezető szerepekben.”

Az újonnan alakult Teatron Musikai énekese volt. Énekelt Mahler: Dal a földről művében, játszotta Barinkay szerepét a Cigánybáróban. Az izraeli zenei élet csak kevés fellépést biztosított számára. (Eközben az Új Kelet 1955. júliusi száma arról írt, hogy Garay főkántorként mutatkozott be.)

1959 áprilisában az Új Kelet arról számolt be, hogy Garay Ernő és felesége, Faludy Katalin megnyitotta énekiskolájukat – Berlinben. Ehhez már csak egy kis hír kapcsolódik, amely szintén az Új Kelet ben jelent meg évekkel később, 1977 szeptemberében:

„A neves operaénekes, Garay Ernő tenorista, aki nyolc év itt-tartózkodás után, [mármint Izraelben H. L.] minden egzisztenciális lehetőség hiányában vándorolt ki 20 éve Berlinbe, hol egykor szólószerepekben lépett fel, ma – a négy berlini zsinagóga – és mintegy 6000 főnyi zsidó hitközségnek kiváló, szeretett főkántora.”

Garay Ernő 1984-ben hunyt el Berlinben.

Képek:

1.) Magyar Állami Operaház Emlékgyűjteménye.
2.) Zenei Lapok, 1933. január.
3.) OMIKE Művészakció műsorlap.
4.) Fényszóró, 1945. 14.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek