Az értelmes emberek életük problémáit, a problémáik megoldásait több szempontból: „két szemmel” veszik „szemügyre” – írja az újpesti főrabbi az aktuális Koráh hetiszakaszunk kapcsán.
„Pártot ütött Koráh…” (Mózes4. 16.1.)
Koráh
nem bírta elviselni, hogy Mózes a vezető. Koráh magának vindikálta a fejedelmi
rangot. Be akarta bizonyítani, hogy a Mózes által tanított törvények nem logikusak, nem
Isten törvényei, csupán képzeletének szüleményei. Ebből következően Áron főpapi
kinevezése sem isteni jóváhagyással történt. „Kancsalul festett” önképét előbbre tartotta annál,
amit Mózes hirdetett. Személyes ambíciója elvakította. Hiányzott belőle a
szerénység. Nem volt tisztában azzal, hogy a rátermettség, a tapasztalat és a tudás
önmagában kevés, ha nem párosul az értelem és érzelem alárendelésével a Tóra
által képviselt isteni akaratnak.
Rási, a nagy Tóra kodifikátor (Troyes 1040-1105) szerint, „Koráhot a szeme tévesztette
meg!” Szeme, hibás látása miatt lázadt Mózes ellen. Rási a „szeme tévesztette” –
ben Koráh egy szemére utal. Hogyan lehet ez, hiszen mindenkinek, így Koráhnak
is két szeme volt. Az előbbi heti szakaszban ezzel ellentétben, az ember két
szemére utal a szöveg: „el ne térjetek szívetek és szemeitek után” (15:39) Az
értelmes emberek életük problémáit, a problémáik megoldásait több szempontból:
„két szemmel” veszik „szemügyre”. A szentírási szövegnek is van egyszerű (psát)
és mélyebb (drás) jelentése, magyarázata. Rási azért említ csak egy szemet,
mert Koráh csak „egy szemét” használta. Hatalomvágya volt egyszemű látásában… ez
vezette félre, ez okozta vesztét. Ne legyen az ember „csőlátású”! Legyen körültekintő, „két szemmel” jobb és bal szemszögéből
lássa a világot, lássa benne a történéseket.
A
mester hozzáteszi, a fentiek szorosan kapcsolódnak a Pirké Ávot tanításához: „Minden
embert ítélj meg kedvező oldaláról”. A „kol háodom” szószerinti jelentése: „minden
ember”. Metaforikus
értelemben, azt (is) jelenti „az egész ember”.
A Misna tanítása szerint, ha embertársunkról mondunk véleményt, az egész embert vizsgáljuk. Több szempontból mérlegeljük.
Vegyük figyelembe egyaránt erősségét és gyengeségét is. Ne hagyjuk figyelmen
kívül életkörülményeit, az életét befolyásoló körülményeket. Ha ezt megtesszük,
akkor meg van annak a lehetősége, hogy más szemmel fogjuk látni, és kedvezőbben
fogjuk megítélni őt. Koráh hatalomra vágyott és csúnyán elbukott!
A
hatalommal kapcsolatos összetett viszonyról, a hatalmomra vágyásról, a hatalom
birtoklásának különös kérdéséről olvassuk: Rabbi Jehosua ben Peráhjá mondja
magáról: „Amikor még fiatal voltam, ha bárki felkért volna, hogy töltsek be
fontos pozíciót, megkötözve vetettem volna azt az oroszlánok elé. De most,
amikor már hatalmon vagyok, ha bárki megpróbálna eltávolítani onnan,
megkötözném, és forró vizet öntenék rá.” (Talmud Menáhot 109b)
A tanítvány
kérdezte Mesterét: Nem bántja-e lelkedet, ne lázong-e ellene emberi
büszkeséged, ha arra gondolsz, hogy a halálban mennyire egyformák vagyunk az
állatokkal? A világot tanító bölcs és a szemétdombon kúszó féreg: egyformán
elhullanak, élettelenül terülhetnek el egy pillanat alatt! Nem helyes az
ítéleted fiam – válaszolt a Mester. Éppen a halál az, ami megkülönböztet
bennünket az állatoktól. A halál az, melyben feltűnik az igaz emberi, a
magasabb, a nemesebb, a gyöngédebb, …ami megszépíti és megkülönbözteti a mi
elmúlásunkat minden más teremtményétől! A tanítvány tovább faggatta Mesterét:
Mi az hát Mester, ami nálunk szép a halálban? Ami nemes és gyengéd és
megkülönböztet bennünket az elmúlásban?
A „SÍR”
válaszolt a Mester! Olvastad a lázadó Koráhról, és a lázadó gyülekezetről,
hogy: „...leszálltak elevenen a sírba és befödte őket a föld és elvesztek a
gyülekezet köréből.” (Mózes4. 16.33)
