Szerdócz Ervin: Legyen az ember körültekintő, jobb és bal szemszögéből lássa a világot

Az értelmes emberek életük problémáit, a problémáik megoldásait több szempontból: „két szemmel” veszik „szemügyre” – írja az újpesti főrabbi az aktuális Koráh hetiszakaszunk kapcsán.

„Pártot ütött Koráh…” (Mózes4. 16.1.)

Koráh nem bírta elviselni, hogy Mózes a vezető. Koráh magának vindikálta a fejedelmi rangot. Be akarta bizonyítani, hogy a Mózes által tanított törvények nem logikusak, nem Isten törvényei, csupán képzeletének szüleményei. Ebből következően Áron főpapi kinevezése sem isteni jóváhagyással történt. „Kancsalul festett” önképét előbbre tartotta annál, amit Mózes hirdetett. Személyes ambíciója elvakította. Hiányzott belőle a szerénység. Nem volt tisztában azzal, hogy a rátermettség, a tapasztalat és a tudás önmagában kevés, ha nem párosul az értelem és érzelem alárendelésével a Tóra által képviselt isteni akaratnak.

Rási, a nagy Tóra kodifikátor (Troyes 1040-1105) szerint, „Koráhot a szeme tévesztette meg!” Szeme, hibás látása miatt lázadt Mózes ellen. Rási a „szeme tévesztette” – ben Koráh egy szemére utal. Hogyan lehet ez, hiszen mindenkinek, így Koráhnak is két szeme volt. Az előbbi heti szakaszban ezzel ellentétben, az ember két szemére utal a szöveg: „el ne térjetek szívetek és szemeitek után” (15:39) Az értelmes emberek életük problémáit, a problémáik megoldásait több szempontból: „két szemmel” veszik „szemügyre”. A szentírási szövegnek is van egyszerű (psát) és mélyebb (drás) jelentése, magyarázata. Rási azért említ csak egy szemet, mert Koráh csak „egy szemét” használta. Hatalomvágya volt egyszemű látásában… ez vezette félre, ez okozta vesztét. Ne legyen az ember „csőlátású”! Legyen körültekintő, „két szemmel” jobb és bal szemszögéből lássa a világot, lássa benne a történéseket.

A mester hozzáteszi, a fentiek szorosan kapcsolódnak a Pirké Ávot tanításához: „Minden embert ítélj meg kedvező oldaláról”. A „kol háodom” szószerinti jelentése: „minden ember”. Metaforikus értelemben, azt (is) jelenti „az egész ember”.

A Misna tanítása szerint, ha embertársunkról mondunk véleményt, az egész embert vizsgáljuk. Több szempontból mérlegeljük. Vegyük figyelembe egyaránt erősségét és gyengeségét is. Ne hagyjuk figyelmen kívül életkörülményeit, az életét befolyásoló körülményeket. Ha ezt megtesszük, akkor meg van annak a lehetősége, hogy más szemmel fogjuk látni, és kedvezőbben fogjuk megítélni őt. Koráh hatalomra vágyott és csúnyán elbukott!

A hatalommal kapcsolatos összetett viszonyról, a hatalmomra vágyásról, a hatalom birtoklásának különös kérdéséről olvassuk: Rabbi Jehosua ben Peráhjá mondja magáról: „Amikor még fiatal voltam, ha bárki felkért volna, hogy töltsek be fontos pozíciót, megkötözve vetettem volna azt az oroszlánok elé. De most, amikor már hatalmon vagyok, ha bárki megpróbálna eltávolítani onnan, megkötözném, és forró vizet öntenék rá.” (Talmud Menáhot 109b)

A tanítvány kérdezte Mesterét: Nem bántja-e lelkedet, ne lázong-e ellene emberi büszkeséged, ha arra gondolsz, hogy a halálban mennyire egyformák vagyunk az állatokkal? A világot tanító bölcs és a szemétdombon kúszó féreg: egyformán elhullanak, élettelenül terülhetnek el egy pillanat alatt! Nem helyes az ítéleted fiam – válaszolt a Mester. Éppen a halál az, ami megkülönböztet bennünket az állatoktól. A halál az, melyben feltűnik az igaz emberi, a magasabb, a nemesebb, a gyöngédebb, …ami megszépíti és megkülönbözteti a mi elmúlásunkat minden más teremtményétől! A tanítvány tovább faggatta Mesterét: Mi az hát Mester, ami nálunk szép a halálban? Ami nemes és gyengéd és megkülönböztet bennünket az elmúlásban?

A „SÍR” válaszolt a Mester! Olvastad a lázadó Koráhról, és a lázadó gyülekezetről, hogy: „...leszálltak elevenen a sírba és befödte őket a föld és elvesztek a gyülekezet köréből.” (Mózes4. 16.33)