Nem sikerült eltüntetnie a náciknak a Babij Jar-i tömegmészárlás nyomait

2020. Október 12. / 15:30


Nem sikerült eltüntetnie a náciknak a Babij Jar-i tömegmészárlás nyomait

79 éve, 1941. szeptember 29-30-án német SS-katonák a Kijev melletti Babij Jar szakadékban több mint 33 ezer zsidót lőttek agyon. Egyes kutatók azonban azt állítják, hogy a vártnál hosszabb ideig tartó öldöklés közben abbahagyták a számolást, így az áldozatok számát jóval többre, akár ötvenezerre teszik.

A németek a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított "villámháború" kezdete után csaknem két hónappal, szeptember 19-én foglalták el Kijevet, amely az Ukrajnai Birodalmi Komisszariátus (Reichkomissariat Ukraine) része lett. A katonák nyomában jártak az Einsatzgruppék: a haláltáborok rendszerének kiépülése előtt ezek a főként SS-tagokból és rendőrökből álló kommandók gyűjtötték be és lőtték agyon a zsidókat.

A megszállók kegyetlenül toroltak meg minden szabotázst, s amikor a Vörös Hadsereg távirányítással levegőbe röpítette Kijev belvárosának nagy részét, benne a Wehrmacht főhadiszállásával, ezt ürügyként használták fel a zsidók megsemmisítésére. (A városban mintegy 60 ezer zsidó maradt, többségük beteg, öreg, nő és gyermek, akik már nem tudtak elmenekülni a harcok elől.)

Szeptember 28-án orosz, ukrán és német nyelvű falragaszok szólították fel a zsidókat, hogy másnap reggel kitelepítés céljából irataikkal, pénzzel, ruhával jelenjenek meg a helyi temetőnél, a parancsnak nem engedelmeskedőket agyonlövéssel fenyegették meg. Az embereket a Kijevtől tíz kilométerre északnyugatra található Babij Jar szurdokba hajtották, útjukat a szurdokhoz közeledve kordon állta el.

Először ukrán rendőrök taszigálták őket, majd a német tábori rendőrség sorfala között kellett elhaladniuk, akik botokkal ütve-verve hajszolták őket. Csomagjaikat le kellett adniuk, meztelenre kellett vetkőzniük, ezután kisebb csoportokban a szakadékba lökdösték és legéppuskázták őket. A hatalmas tömegben a hátul állók nem is sejtették, mi történik elől, s mire meghallották a fegyverek zaját, már nem volt esélyük a menekülésre.

A fennmaradt kimutatások szerint Babij Jarnál két nap alatt 33 771 embert öltek meg. Egyes kutatók azonban azt állítják, hogy a vártnál hosszabb ideig tartó öldöklés közben (a tettet elkövető Sonderkommando 4a [nem összetévesztendő az auschwitzi Sonderkommandókkal] jelentése szerint csak hatezer kivégzendő zsidóra számított) abbahagyták a számolást, így az áldozatok számát jóval többre, akár ötvenezerre teszik.

A kivégzést csodával határos módon 29-en túlélték. Egyikük, Dina Pronyicseva, egy bábszínház tagja még a lövések előtt beugrott a szakadékba, akkor is halottnak tettette magát, amikor rátapostak, hogy a mellette vergődőket agyonlőjék, és éjszaka ki tudta ásni magát a holttestekre szórt föld alól. Megrázó vallomása szerint néhányan percek alatt megőszültek, amíg levetkőztek, és elindultak a kivégzőhelyre.

A két évig tartó német megszállás idején Babij Jarban újabb kivégzéseket hajtottak végre, az áldozatok között zsidók, cigányok, partizánok, hadifoglyok, elmegyógyintézeti ápoltak is voltak, összességében 100-150 ezer ember élete ért itt véget. 1943-ban, a szovjet csapatok közeledésekor a németek a szomszédban felállított Szirec koncentrációs tábor foglyaival exhumáltatták, majd máglyákon elégettették a holttesteket, a beomlasztott szurdok felszínét földgyalukkal simították el. A nyomokat nem tudták eltüntetni, és a szovjet hatóságok Kijev felszabadítása után nyugati újságírókat vittek a vérengzések helyszínére, akik a túlélőket is kikérdezhették.

A népirtás fő felelőseit 1948-ban, a nürnbergi pert követő úgynevezett Einsatzgruppe-perben elítélték, Paul Blobel SS-ezredest, a kivégzéseket végrehajtó halálkommandó parancsnokát 1951-ben akasztották fel. Az életben maradt kijevi zsidók csak csöndben, magukban gyászolhattak. Sztálin alatt, akinek antiszemitizmusa a háború után valóságos "anticionista" paranoiába torkollott, nem beszélhettek halottaikról, s ez így maradt a diktátor 1953-ban bekövetkezett halála után is.

Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki Jevgenyij Jevtusenko 1961-ben megjelent Babij Jar című verse, amelyet Dmitrij Sosztakovics zenésített meg 13. szimfóniájában. A zeneművet néhány előadás után indexre tették, mert "rossz színben tüntette fel a szovjet lakosságot", amikor a szovjet antiszemitizmus témáját feszegette, és "a zsidók szenvedését a szovjet embereké fölé helyezte".

1966-ban látott napvilágot - a cenzúra erős húzásaival - a Kijev megszállását gyermekként átélő Anatolij Kuznyecov dokumentumregénye a mészárlásról. Az írót három évvel később kiutasították, a kijevi zsidóság kálváriáját feldolgozó Babij Jar teljes szövege csak Nyugaton jelenhetett meg.

Babij Jar emlékművét végül 1976-ban állították fel, "a szovjet polgároknak - a fasizmus áldozatainak" felirattal. Ukrajna függetlenné válása után új, menórát formázó emlékművet emeltek, s ma már évente gyászünnepségeket tartanak a népirtás helyszínén, ezeken többek között George W. Bush és Bill Clinton amerikai elnök, valamint II. János Pál pápa is részt vett. (MTI)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Koronavírus
Együtt program – Telefonügyelet
2020. November 11. / 13:41

Együtt program – Telefonügyelet

Megemlékezések
Ma van Wahl Albert halálozási évfordulója

Kommentek