Ma lett 80 éves Bob Dylan, a Nobel-díjas tünemény

„Valószínűleg ő a legnagyobb élő költő” – mondta róla a Nobel-díjat odaítélő bizottság egyik tagja, amivel lehet ugyan vitatkozni, ám az ténykérdés, hogy a Robert Zimmerman néven amerikai zsidó családban született, s Bob Dylan néven elhíresült, meglehetősen fura tünemény ma ünnepli a 80. születésnapját. Feltéve, ha őt magát ez a dátum egyáltalán érdekli.

Bob Dylan egészen hihetetlen hatást gyakorolt az elmúlt évtizedek globális popkultúrájára szerte a világon, holott „valószínűleg” neki ez esze ágában sem volt. Mindig azt csinálta, amihez kedve támadt, és furcsamód mindenhez, amihez nyúlt, rajtahagyta sajátos kezenyomát. 

Azt mondják, hogy Bob Dylan szövegírói zsenije csak angolul ragyog föl igazán, szóval mi, akik nem vagyunk született amerikaiak, „valószínűleg” nem tudjuk, hogy ki ő. Azt tudjuk róla csak, hogy több mint hatvan éve énekel, gitározik, holott sem különösebb énekhanggal, sem invenciózus gitárjátékkal nem rendelkezik, ennek ellenére (vagy tán éppen emiatt) folyton olyan ismeretlen zenei-művészeti ösvényekre téved, ahol őelőtte korábban nem járt senki.  Aztán megindulnak utána, mire ő hátranéz a tömegre, s azt morogja, hogy viszlát, már itt se vagyok – és eltűnik, hogy aztán újabb ismeretlen terepeket fedezzen föl: saját magának.

Zárkózott, magának való, befelé forduló figura volt egész életében – nem csoda, hogy egész világokat nyitott meg azok előtt, akik a nyomába eredtek. Öregkorára sem lett sokkal kedvesebb és udvariasabb, de legalább nem vénült hozzá a szerepéhez, maradt, aki volt: a furcsa szövegeket, dalos verstöredékeket és verses daltöredékeket, különös képzettársításokat dünnyögő alak a messzi Minnesota államból, aki ma lett 80 éves. 

A mai köszöntésekre nyilván csak a vállát vonogatja és alig érthetően morog valamit az orra alatt – de azért tudjunk róla, hogy ez az alig érthető morgás, ez a fura dünnyögés, ez a nemtörődömségében is rendkívül súlyos jelenlét, igen, ez ő, ez a „bobdylanség". Éljen még legalább 40 évet az emberi kor végső határáig, hogy aztán elköltözzön oda, ahová való: az ő egyszemélyes örökkévalóságába.