Ma lenne 91 éves Kányádi Sándor, az erdélyi jiddis népdalkincs fordítója

Több mint harminc éve,1989-ben jelent meg az a mára már kultikussá lett, Erdélyi jiddis népköltészet című kötet, amelyben Kányádi Sándor a szülőfalujából, Nagygalambfáról elhurcolt zsidóknak állított emléket. Ennek a könyvnek a népdalkincse az elmúlt három évtizedben szervesen beépült a magyar és magyar zsidó kultúrába és mindennapjainkba, köszönhetően a fordítónak, aki ma lenne 91 éves.

Kányádi Sándor (1929. május 10. – 2018. június 20.) akkor is a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője volna,  ha gazdag életművéből nem ragyogna ki az Erdélyi jiddis népköltészet című fordítátáskötete – de miután nekünk, zsidóknak ez a könyv nagyon sokat jelent a zsidóságunk megélésében, a nagy magyar erdélyi költőről általában ez a munkája jut eszünkbe először. Pedig a Fekete-piros versek, a Farkasűző furulya vagy a Valaki jár a fák hegyén című kötetei mind-mind koronaékszerek a magyar kultúra gazdag kincsesházában.

Sokat köszönhetünk ennek a kedves, szerény és mosolygós embernek, többek között például azt az erdélyi jiddis képet, amely kicsit mesés és kicsit idealizált ugyan, ám ezzel együtt: valóságos és közös kincsünk. Az erdélyi zsidóság odaveszett a pokolban, ahová egy őrült eszme képviselői hajtották őket, ám többek között Kányádi Sándornak köszönhetően mindig velünk lesznek, amikor dúdolni kezdjük népdalaikat jiddis vagy magyar nyelven. 

Kilencvenegyedik születésnapján szeretettel és hálával emlékezünk Kányádi Sándorra, a magyar zsidóság hívére és barátjára.