Heisler András: „Vigyázzatok, mert a jel már ott van a falon!”

– Tíz éve vagyok a Mazsihisz elnöke és ez idő alatt mintegy hetven holokauszt-emlékbeszédet mondtam. Nem egyszerű a történelem legsötétebb korszakáról újat mondani, ezért úgy döntöttem: elöljáróban felolvasok önöknek pár kordokumentumot, amely a korszak szürrealizmusát, könyörtelenségét és embertelenségét jelzi – kezdte beszédét Heisler András a tegnap Győrben, a szigeti zsidó temetőben megrendezett mártír-megemlékezésen. 

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, Heisler András tegnap Győrben a helyi levéltárból származó kordokumentumok felolvasásával is emlékeztetett a vészkorszak rettenetére. 

Az első dokumentumrészlet 1939-ből való:

„A magyar királyi kereskedelem és közlekedésügyi miniszter úr 43239/1939 számú rendelete szerint házaló kereskedés gyakorlására jogosító engedélyt a zsidók gazdasági és közéleti térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. IV. törvénycikk 12.§-nak 1. mondatában foglalt jogosítványnak kell tekinteni. Ennélfogva olyan személynek, aki az idézett törvényhely értelmében zsidónak minősül, házalási engedélyt kiadni nem szabad (dr Horváth József tanácsnok)”.

Heisler András 1939-ből kiemelt egy másik idézetet is:

„Méltóságos Polgármester Úr! Alulírott Haász Ernő győri lakos cipészmester vagyok. 1939. év elején lettem római katolikussá. Tisztelettel arra kérem Méltóságodat, kegyeskedjék lehetővé tenni azt, hogy amíg megállapítást nyer, hogy a zsidó törvény hatálya alá kerülök-e vagy sem, addig a vidéki országos vásárokat látogathassam. Mély tisztelettel Haász Ernő.” 

A következő levélrészlet egy zsidó törvényhatósági tagtól származik: 

„Méltóságos Polniczky Mihály úrnak, Győr-Moson-Pozsony egyesített vármegyék főispánjának. Méltóságos Uram! Ma lett kézbesítve nekem Győr szabad királyi város igazoló választmányának 1/1940 számú határozata törvényhatósági bizottmányi póttagságom tárgyában. Tiszteletteljesen bejelentem, hogy az 1939. évi IV. törvénycikk hatálya alá tartozom. Maradok méltóságod iránt megkülönböztetett tisztelettel: Hamvas Frigyes.” 

A Mazsihisz elnöke felolvasott egy részletet a Baross Szövetségtől is:

„Méltóságos Polgármester Úr! A Baross szövetség győri szervezete azzal a kérelemmel fordul méltóságos Polgármester Úrhoz, hogy a zsidó árusok búcsúkon, országos vásárokon, heti, napi és az Apolló mozgófényképszínház mögötti zsibárus piacokon a jövőben helyfoglalási és árusítási engedélyt ne kaphassanak, a kiadott helyfoglalási és árusítási engedélyeket tőlük megvonni méltóztassék. A zsidóknak üzérkedése ellen a vallásos felfogás mindenkor tiltakozott.”

Következzék egy levél az otthoni telefonok használatáról a helyi posta igazgatójától: 

„Javaslom, hogy olyan esetben, amikor keresztény jelentkezők igényét másképpen nem lehet kielégíteni, a közelben lévő zsidó személyek távbeszélő állomásait kell felmondani. Ami a zsidók távbeszélő állomásainak közbiztonsági okokból való leszerelését illeti, utalok a magyar királyi belügyminiszter úrnak valamennyi főispán úrhoz intézett rendeletére, melynek alapján a főszolgabíróknak módjuk van az állam biztonságát és a honvédelmi érdekeket veszélyeztető egyének távbeszélő állomásainak leszerelése ügyében intézkedni.”

És végül következzék egy levél, amely már a gettók felállítása és a deportálások megkezdése után, 1944-ben íródott:

„Tekintetes Állami Elemi Iskolaigazgatóság! Nagybecsű felhívásukra tisztelettel közlöm, hogy az iskolaépület ciánozását (3072 légköbméter) 6000 pengős pausálárban vállalom. Az ellenértéket részben rendes zsidóbútorban is elfogadom.
1944. június 12.
Dr. Klinger Andor okl. vegyészmérnök.” 

Mint Heisler András fogalmazott, az idézett levélrészletekből kirajzolódnak előttünk a holokauszt mindennapjai, s felhívta a figyelmet arra: az 1920-as numerus clausussal indult el a zsidók kiszorítása a közéletből, aztán 1939-től több száz zsidóellenes rendelettel előbb megalázták, majd korlátozták, később ellehetetlenítették, majd kirekesztették és kirabolták az akkor még 800 ezres magyar zsidó közösség tagjait. 

1944 júniusától a magyar hatóságok tevőleges közreműködésével hat hét alatt 430 ezer embert deportáltak Auschwitzba. Heisler András azt mondta: ezt a gyalázatot csak a deportálásokat megelőző folyamatok ismeretében lehet értelmezni, és nem véletlen, hogy közösségünk a holokausztot nem egy nem várt, nem egy hirtelen tragédiaként, nem a német megszállás kizárólagos következményeként, hanem egy több évtizedes történelmi folyamat részének tekinti, amely Auschwitz krematóriumaiban végződött.

A Mazsihisz elnöke szerint a holokauszt tanulságait azért nem szabad elfelejteni, mert ha valahol szélsőjobboldali, rasszista gyűlést akarnak tartani, akkor a város vezetőinek, a város egész közéletének és a hatóságoknak fel kellene lépniük ellene, akár itt, Győr városában, akár máshol. 

Heisler András a beszédét így zárta: „amikor egy szélsőséges párt a legalantasabb ösztönökre ható, jól becsomagolt, kirekesztő szlogenekkel bejut a magyar parlamentbe, azt kell mondanom, emberek, vigyázzatok, mert a jel már ott van a falon!”.

(Címlapkép: deportált zsidók a vészkorszakban)