„Elsősorban az angol-amerikai irodalmat tanította, ez egészült ki a magyar és közép-európai irodalommal és ebbe fért bele a zsidó irodalom. Mondhatjuk, nem középiskolás fokon tanított éveken át a Suffolk College angol irodalom tanszékén, és csak később nyílt meg előtte a Columbia Egyetem, ahol irodalomról, színház- és filmművészetről tartott órákat" – írja nekrológjában Hanák András Sanders Ivánról, aki a Ros Hásáná második estéjét követő éjszakán halt meg New Yorkban.
„Sanders Iván 1944-ben született, családjával a nyolcadik kerület Tömő utcájában nőtt fel. Apjának fémkereskedése volt itt, szüleivel 1956-ban hagyták el a várost. Néhány hónap után érkeztek Amerikába és innen kezdődött egy új élet. Gyakran látogattak vissza, ilyenkor elmentek a Tömő utcába, ahol legutóbb már csak egy tízemeletes, ordítóan kék színű panelt látott. Nem értette, elmúlt a gyerekkor. Egy új világ nőtt ki itt is.
Vannak teóriák, melyek szerint aki Ros Hásáná és Jom Kippur között távozik az élők sorából, az a Teremtő kegyeltje. Ne nagyon foglalkozzunk ezekkel a tanokkal, mert a távozás az élők közül semmilyen időben sem »timely«. Inkább lapozzunk bele fordításaiba, amelyek míves, remek alkotások, és amelyeken időtlen időket dolgozott. Nem hiába, mert azok időtlen időkre szólnak" – írja a Szombat folyóirat Facebook-oldalán publikált nekrológjában Hanák András.
Mint megemlékezésében olvasható: „Iván tanár-ember volt, elsősorban az angol-amerikai irodalmat tanította, ez egészült ki a magyar és közép-európai irodalommal és ebbe fért bele a zsidó irodalom. Mondhatjuk, nem középiskolás fokon tanított éveken át a Suffolk College angol irodalom tanszékén, és csak később nyílt meg előtte a Columbia Egyetem, ahol irodalomról, színház- és filmművészetről tartott órákat néha egy, máskor két vagy talán több tucat diáknak.
Vagy húsz éve lehetett amikor csak úgy hirtelen elhatározásból betértünk az órájára, amely színvonalas és szórakoztató volt. Molnár Ferenc műveiről volt szó. Iván a tanítás mellett fordított magyar irodalmat angol nyelvre. Alapos volt és az idővel kegyesen bánt - nem siettette az egyébként nehéz feladatot, mert Nádas Péter (A Book of Memories) és Füst Milán (The Story of My Wife) alaposan próbára tették. Amikor ismét elolvastam magyarul Fürst Milán célratörően bőségesre eresztett szövegét, rögvest felmerült bennem, hogyan lehetett ezt lefordítani. Nem könnyen. Abban a korban, a nyolcvanas évek végén még nem voltak fordító-programok, még a szövegszerkesztés is gyerekcipőben járt. Egy hatalmas szótár volt előtte, asztalán a számítógép, és szép lassan haladt a munka. De célba ért".
A teljes írást itt olvashatják a Szombat Facebook-felületén.
