Grósz Andor: Keleti Ágnes a megtörhetetlenség jelképévé vált

2025. Január 09. / 13:07


Grósz Andor: Keleti Ágnes a megtörhetetlenség jelképévé vált

Csütörtökön a Kozma utcai temetőben rokonok, ismerősök, tisztelők és sportbarátok vettek végső búcsút Keleti Ágnestől, a Nemzet sportolójától, Budapest díszpolgárától, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdeméremének tulajdonosától. A temetés elején dr. Nógrádi Gergely főkántor vezetésével elhangzott a magyar és izraeli himnusz, majd dr. Verő Tamás főrabbi mondott imát. A Kozma utcai izraelita temetőben megtartott szertartáson több százan vettek részt és búcsúztak a világhírű tornásznőtől, aki ezen a napon töltötte volna be 104. életévét.

„Mi, magyar zsidók gyászolunk, mert távozott közülünk egy családanya, egy igazi jiddise mame, egy holokauszt-túlélő, távozott a zsidóság bajnoka, nemzetek, nemzedékek hőse, egész generációk példaképe.” – Fogalmazott búcsúbeszédében az összesen tíz olimpiai érmet, öt aranyat, három ezüstöt és két bronzot szerző, világbajnok, negyvenhatszoros magyar bajnok tornászra, Keleti Ágnesre emlékezve Prof Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke.

Az alábbiakban a Mazsihisz elnökének teljes beszédét olvashatják. 

Kedves gyászoló család, hittestvéreim, hölgyeim és uraim!

Fotó: Ritter DoronFotó: Ritter Doron

Hadd kezdjem egy személyes vallomással! 

Az a nem könnyű feladatom, hogy a magyarországi zsidóság nevében búcsút vegyek Keleti Ágnestől, de be kell vallanom: ennek a szomorú kötelességnek csak nagyon nehéz szívvel tudok eleget tenni. Hiszen egész eddigi életemben azt gondoltam, hogy a mi legyőzhetetlen bajnokunk nem halhat meg.

Még csak gyermek voltam, amikor Keleti Ágnes már világbajnok, valamint ötszörös olimpiai bajnok volt, és nem mellesleg 1952-ben és 1956-ban nyert még öt olimpiai érmet. Egész életemben csodáltam egyéniségét, és nemcsak a világraszóló sportsikerekért, hanem azért is, mert az én szememben ő volt a magyar zsidóság bátor, nevetős arca, aki mindig kiállt magáért, az ügyért, amit képviselt, és aki soha nem adta fel.

Olyan zsidó nő volt, akinek az archetípusát a Tanachban, a héber Bibliában is megtaláljuk a példaszerű tetteket végrehajtó hősnők között. Ez az oka annak, hogy számomra Keleti Ágnes: nem halhatott meg.

Testben távozott, de itt marad velünk a szülőhazájában, Magyarországon, és ott lesz izraeli testvéreink között második hazájában, a Szentföldön. Mert ma nemcsak Magyarország gyászolja a nemzet sportolóját, hanem a Zsidó Állam is, amely Keleti Ágnest szintén méltán vallja a magáénak.

És Magyarországon belül mélyen gyászol maga a magyar zsidóság is, az a közösség, amely Keleti Ágnest adta a világnak. Azt a csodálatos lelkű zsidó nőt, aki azt vallotta, hogy a siker egyik titka nem más, mint a szerénység. Aki azt üzente a fiatalságnak: ha jók és becsületesek lesztek, akkor a világ szép lesz. 

Mi, magyar zsidók gyászolunk, mert távozott közülünk egy családanya, egy igazi jiddise mame, egy holokauszt-túlélő, távozott a zsidóság bajnoka, nemzetek, nemzedékek hőse, egész generációk példaképe.

Tisztelt gyászoló gyülekezet!

Nézzék el nekem, hogy nem búcsúzom tehát Keleti Ágnestől, hanem a koporsója előtt állva meghajtom fejem, és egyszerűen csak annyit mondok: köszönöm.

Köszönöm neki, hogy soha nem vállalta az áldozat szerepét, hanem a született győztesek mosolyával nézett a vesztére törő világra.

Köszönöm neki, hogy soha nem tört meg, és ezzel szimbólummá vált: a megtörhetetlenség jelképévé.

Köszönöm neki, hogy itt volt közötünk, és a nevetős orcájával azt üzente nekünk: még a legnagyobb tragédiák és veszteségek után is újra lehet kezdeni az életet.

Keleti Ágnes a saját életútjával bizonyította be, hogy nemcsak föl lehet, de föl is kell állnunk a padlóról, és minden megtöretés után meg kell maradnunk annak, aminek születtünk: embernek és magyar zsidónak.

Engedjék meg, hogy a Tóra szavaival fejezzem be, annál is inkább, mert Keleti Ágnes temetésének hetében csodálatos módon éppen azt a hetiszakaszt olvassuk, amelyben Jákob megemlékezik szeretett felesége, Ráhel haláláról, majd megtér őseihez. Aminek most azért van különös jelentősége, mert Keleti Ágnesnek is Ráhel volt a héber neve.

A mostani hetiszakaszban Jákob ezt mondja: elhalt mellőlem Ráhel Kánaán országában, és eltemettem a Bet-Lehembe vezető úton.

Most mi is itt állunk szeretett halottunk, Ráhel koporsója előtt, és nem is búcsúzhatnánk tőle szebben, mint ahogyan a haldokló Jákob szólt az ő családjához: íme, én meghalok – de Isten veletek lesz…

Rachel Bat Avigdor! Zichrajno livroho!
Emléked legyen áldott!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Történelem
Egyiptomi rabszolgaságkori leletek a British Múzeumban
Kultúra
Téli szünetet tart a Mazsike
2024. December 18. / 11:46

Téli szünetet tart a Mazsike