Elment Vágó István. Feltolulnak az egykori életünket olykor megédesítő, máskor meghatározó pillanatok, ahogy a képernyőn keresztül egy országnak próbálta a magyar nyelv szépségeit, szabályait megmutatni, vagy éppen elkápráztatott bennünket a műveltségnek azzal a fokával, amivel csak kevesen rendelkeznek.
És persze a személyes emlékek, kinek több, kinek kevesebb. Dr. Frölich Róbert országos főrabbi emlékezik.
Abban minden emlékező megegyezik, hogy olyan ember távozott hatalmas hiányt maga után hagyva, aki mindenkire, akivel csak szót váltott, figyelt, mindenkitől igyekezett valamit megtanulni.
Vágó István távozásával a világ valóban kevesebb lett: kevesebb tudás, kevesebb emberség, kevesebb szeretetreméltóság maradt nekünk.
És a hála, hogy itt járt, hogy átadta a tudás szeretetét, a kutanivágyás, az ismeretek bővítésének örök hajtóerejét.
