Születésének 102.
évfordulója alkalmából Dr. Schweitzer József, egykori országos főrabbi
tiszteletére avattak emléktáblát vasárnap délelőtt a belvárosban, a valamikori
„Zsidó udvar” kapujánál. Az ünnepségen jen volt Schweitzer József családja és
dr. Verő Tamás, budai és veszprémi főrabbi is.
A vasárnap délelőtti ünnepségen Porga Gyula, Veszprém polgármestere emlékező beszédében úgy fogalmazott, dr. Schweitzer József tanúja és tanúságtevéje volt a magyarországi zsidóság újjászületésének, elévülhetetlen érdemei miatt pedig nyugodtan lehet rá úgy is tekinteni, mint a zsidó reneszánsz magyarországi profétája.
A polgármester
felidézte, hogy a főrabbi tiszteletére tavaly emlékfát állítottak, most pedig
születésének 102. évfordulóján már egy emléktábla is őrzi az ő nagyságát. Porga
Gyula reméli, hogy ez a tábla találkozópontja lesz a zsidó, a nem zsidó és a
világi embereknek, hiszen Schweitzer József tevékenységével az egyetemes
kultúrát és emberséget is hirdette.
Az ünnepségen jelen voltak a Schweitzer család tagjai is, akik közül a legfiatalabb generáció tagjaként az unoka, Schweitzer Péter tartott beszédet. Ő nagyapjára úgy emlékezett, mint aki mindig a nyugalmat árasztotta. Sohasem kapkodott, megfontoltan cselekedett, szerette, ha segíthet, és ha segítenek neki.
Az emléktábla avatóimáját dr. Verő Tamás, veszprémi és budai főrabbi tartotta, akit személyes szálak is fűznek a főrabbihoz, egykor az ő tanítványa volt.
Az ünnepség zárásaként a jelenlévő veszprémi izraelita hitközösség tagjai, valamint Schweitzer József tisztelői koszorúkat és emlékező köveket helyeztek el a tábla mellett.
Dr. Schweitzer
József, a magyar neológ rabbik egyik legnagyobb képviselője 1922. október 13-án, Veszprémben született és 2015-ben Budapesten hunyt el. Személyisége, és több
évtizedes, rabbiként végzett munkája nemcsak a zsidó közösségben tette ismertté
és vívott ki számára tiszteletet, hanem a magyar vallási életben és közéletben
is. Felbecsülhetetlen érdemei voltak a vallásközi párbeszéd előremozdításában,
és a zsidó értékek széles körű megismertetésében.
Dr. Schweitzer
József anyai nagyapja, Hoffer Ármin szentesi és veszprémi rabbi volt, 1928-1941
között a budapesti Hegedűs (akkor Csáky) utcai zsinagóga rabbijaként, 1927-1941
között pedig az Országos Rabbiképző Intézet professzoraként is működött. Schweitzer
József iskoláit már Budapesten végezte. A második világháború idején
rabbihallgatóként munkaszolgálatra hívták be, de megszökött, és Budapesten
bujkálva élte túl a soá szörnyűségeit. Édesapja viszont Auschwitzban a
holokauszt áldozatául esett. A Budapesti Tudományegyetemen sémi nyelvészetet,
ókori keleti történelmet és szociológiát tanult. A háború után, 1946-ban
szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, majd 1947-ben avatták rabbivá. 1948-81
között pécsi főrabbiként tevékenykedett, ahol nemcsak a pécsi közösség vallási
és közösségi életét, a Talmud-Tórát, a zsidó oktatást szervezte újjá, de ottani
közösségépítő munkájával az ország zsidó életének újjáélesztésében is jelentős
szerepet játszott. 1964 óta oktatott az Országos Rabbiképző Intézetben. Pécsi
évei után először a budapesti Vasvári Pál utcai zsinagóga, azután a Hegedűs
utcai zsinagóga rabbija lett. 1985-ben nevezték ki a Rabbiképző élére, amelynek
2000-ig volt igazgatója, és 1994-től 2000-ig töltötte be az Országos Főrabbi
tisztét is. Több magyar és külföldi egyetem – a Károli Gáspár Református
Egyetem, az OR-ZSE, a New York-i Jewish Theological Seminary díszdoktorává
választotta, az ELTE pedig címzetes egyetemi tanárnak nevezte ki. A Veszprém
díszpolgára, a Pro Civitate Emlékérem (Pécs) és a Budapest díszpolgára cím
mellett többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének
birtokosa, Széchenyi-díjas, valamint a francia Becsületrend tulajdonosa
volt.
Különösen nagy
szerepet játszott a vallásközi párbeszédben és a zsidó értékek közvetítésében a
társadalom felé. Ennek a magas színvonalú ismeretterjesztő munkának kiemelkedő
példája, és egyúttal a zsidó-keresztény párbeszéd egyik legnagyobb hatású,
országos figyelmet kiváltó programja is a nevéhez fűződött. 2003-ban, dr. Erdő
Péter esztergom-budapesti prímás-érsekkel közösen tartották a Mindentudás
Egyetemének egyik előadását, amit a televízió is közvetített. 2006-ban pedig
„Hit, erkölcs, tudomány” címen jelent meg dr. Erdő Péterrel, valamint az MTA
akkori elnökével, dr. Vizi E. Szilveszterrel folytatott beszélgetéseket
tartalmazó kötet. Az előadás, a tévéfelvétel és a könyv egyaránt nagy
közönségsikert aratott.
Rabbiként végzett
munkája, közösségépítő és közéleti tevékenysége mellett kiemelkedőek a
magyarországi zsidóság helytörténeti vonatkozásainak kutatásai is, amelyeket a
Blau Lajos és Scheiber Sándor által kitűzött célt szem előtt tartva végzett.
Ezek között is különösen figyelemre méltó az 1966-ban megjelent, a pécsi
izraelita hitközség történetét feldolgozó monográfiája (A Pécsi Izraelita
Hitközség története, MIOK), és emellett Szilágyi Mihállyal közösen jegyezte a
Tolna megyei zsidóság történetéről szóló, 1981-ben megjelent könyvet is (A
Tolna megyei zsidók története 1867-ig, MIOK). A válogatott tanulmányait és
esszéit összefoglaló kötet „Uram nyisd meg ajkamat” címen 2007-ben jelent meg
az Universitas Kiadónál. A zsidó és a nem zsidó közönséget egyaránt képes volt
megszólítani, és prédikációiban, heti-szakasz magyarázataiban és egyéb
beszédeiben a vallási-halakhikus hivatkozások mellett rendszeresen idézte a
magyar és a világirodalom alkotásait, és tett utalásokat történelmi
eseményekre, ezzel is híven és nagy elődjeihez méltón képviselve a neológ
magyar rabbi ideálját.
Sírja a Kozma
utcai zsidó temetőben található.
(vehir.hu, mazsihisz.hu)