Az életének 91. évében meghalt Horn Miklós, a Budapesti Gazdasági Főiskola nyugalmazott főigazgatója kiemelkedő pedagógus és intézményvezető volt. Munkásságát 1993-ban Apáczai Csere János-díjjal, 2002-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Emlékéből fakadjon áldás!
Az 1930-ban született Horn Miklós történelmi idők tanúja volt: túlélte a zsidóüldözéseket, a gettót, a világháborút, az 1956-os forradalom utáni megtorlást, és soha nem veszítette el abbéli hitét, hogy a világ, s benne az ember: tanítható, tehát javítható.
Habár elsősorban gazdaságtant, gazdasági ismereteket és gazdaságtörténelmet oktatott középiskolai, majd főiskolai és egyetemi szinten, az igazi „tantárgyai” a humanizmus volt és az emberség. Ebből a két „tárgyból” adta át tudása legjavát tanítványok hosszú sorának.
Nem csak a családjának és hivatásának, hanem elkötelezett baloldali hazafiként a közéletnek is élt: a rendszerváltáskor bekapcsolódott az akkor újjáalakult MSZP munkájába, a budapesti V. kerület közgyűlésének tagja, majd a Fővárosi Közgyűlés pénzügyi bizottságának tagja lett. Később az elsők között csatlakozott a Demokratikus Koalícióhoz annak egyik alapítójaként.
Habár a gyermek- és ifjúkora egy sötét eszméktől lángba borított világban telt, ő maga életszerető ember volt és maradt. Hat gyermek (két lány és négy fiú) édesapjaként, valamint unoki rajongva szeretett nagyapjaként ment el ebből a világból, amely: szegényebb lett nélküle.
Fakadjon áldás emlékéből!
