Egy legenda magánügyei – 110 éve született Raoul Wallenberg

Raoul Wallenberg alakja az embermentés szimbólumává vált, nincs ember, aki ne tudná, ki volt: de csak élete néhány hónapja, csúcspontja áll figyelmünk középpontjában, illetve az eltűnésével, halálával kapcsolatos találgatások. 

Száztíz éve, 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg svéd diplomata, aki a vészkorszakban magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Wallenberget, aki a humanizmus és az önfeláldozás jelképe lett, 1945. január 17-én látták utoljára három szovjet katona kíséretében. Későbbi sorsa, szovjetunióbeli fogságának története ismeretlen, hivatalos moszkvai közlés szerint 1947. július 17-én halt meg a Ljubjanka börtönben.

Arról, hogy ki volt azelőtt ez a hallatlanul bátor, budapesti munkája idején mindössze 32 éves fiatalember, nem sok mindent tart számon a köztudat. Élettörténete pár apró momentumával emlékezünk rá születése 110. évfordulóján.

A kivételesen előkelő svéd családból származó Wallenberg nem ismerhette az édesapját, aki még születése előtt néhány hónappal meghalt, mindössze 24 évesen, rákban. Édesanyja és nagymamája nevelték, de kivált taníttatásából bőven kivette a részét tőle jobbára távol élő, diplomata nagypapája is.

Családja anyai ágon részben zsidó eredetű volt, igaz, csak nagyon kis részben: az egyik ükapja volt mindössze zsidó, ő azonban némely visszaemlékezések szerint kedvvel dicsekedett az ereiben folyó zsidó vérrel, néha kicsit el is túlozta a dolgot: úgy tartotta, hogy aki egyik oldalról Wallenberg, a másik oldalról a zsidók megszenvedett ügyességét, életrevalóságát örökli, annak nem lehet igazán nagy baja az életben. Sajnos tévedett.

Éveket töltött Amerikában, építésznek tanult és előszeretettel csavargott a hatalmas országban: imádott autóstoppal közlekedni. Járt a későbbi Izraelben is még huszonéves korában, miután Svédországban nem tudott elhelyezkedni építészként: itt találkozott először a hitleri Németországból menekülő zsidókkal. 

Visszatérése után került kapcsolatba Magyarországgal egy magyar zsidó üzletemberen, Lauer Kálmánon keresztül. 

A sztálinista magyar hatalom 1953-ban koncepciós pert készített elő zsidó vezetők ellen azzal a döbbenetes váddal, hogy ők felelnek Wallenberg meggyilkolásáért. Az ügyről Ember Mária írt könyvet Ránk akarták kenni címmel. 

Wallenberg egy kiváló magyar regény hősévé is vált: az általa megmentett Somlyó György Rámpa címen írt szép könyvet róla és saját megmeneküléséről. 

Rendkívül alapos életrajzot írt Wallenbergről egy honfitársa, Bernt Jangfeldt, amelyet a Park Kiadó jelentetett meg magyarul két évvel ezelőtt. 

Raoul Wallenberg áldozatkészségének köszönhetően rengeteg ember élhette le az életét és folytathatta is gyermekeiben. Neki magának mindez nem adatott meg. Ezért érdemes megismerni legalább azt a kevéske időt, ami megadatott neki, mielőtt megérkezett Budapestre, hogy a legnagyobb hősök egyikévé váljon, és aztán elnyelje az elmúlt század rémséges története. 

***

A 20. század egyik legismertebb embermentője, a svéd Raoul Wallenberg, akinek több tízezer magyar zsidó köszönheti életét. Rejtélyes eltűnése után 75 évvel az orosz elnöktől vár segítséget a szellemi örökséget őrző alapítvány.

Wallenberg az Egyesült Államok, Kanada és Izrael tiszteletbeli állampolgára, az amerikai törvényhozás a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Kongresszusi Aranyérmet szavazta meg számára.

2003-ban a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgárává avatta, tevékenységére több emlékmű és szobor emlékeztet Budapesten. Az emlékév keretében nemzetközi vándorkiállítással, bélyeg kiadásával, tudományos konferenciákkal, középiskolásoknak rendezett vetélkedőkkel tisztelegnek Wallenberg emléke előtt.

Születésének századik évfordulója alkalmából Magyarország kormánya Wallenberg Évvé nyilvánította a 2012-es esztendőt.