A világ legszelídebb punkja: Klein László emlékére

2021. November 23. / 07:03


A világ legszelídebb punkja: Klein László emlékére

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Klein László, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar könyvtárának munkatársa életének 47. évében elhunyt – adta hírül az ELTE, amely így búcsúzott a szakembertől: „zárkózottsága, különös titokzatossága, csibészes félmosolya mögött hatalmas elkötelezettség, hihetetlen tudás, végtelen szorgalom és önzetlenség, de iróniával fedett sérülékenység is lakozott". Alábbi írásunkban Klein Lászlóra emlékezünk.


Talán senki sem ismerte, mégis mindenki pontosan tudta, ki ő. Nem volt sok barátja feltehetően, de mindenki az ismerőse volt. Mindenhol ott volt, ahol történt valami érdekes és ha nem, akkor ő tett róla, hogy történjen.

kleinlaszlo-thumb.png

Mindig a legkellemetlenebb, úgyhogy a legadekvátabb dolgokat kérdezte, minden érdekelte, remek kulturális ízlése volt, de nem volt nála kevésbé sznob – mindenevő – kultúrafogyasztó a Földön. Punk volt, nosztalgikus punk, anakronisztikus, valószínűtlen, félszegen provokatív, ahogy a Szombat szép nekrológja írja. Olyan volt, mintha mindig nevetne rajtunk, volt benne kihívó kedvesség, de mindig idegennek hatott. Nem volt otthon ezen a világon, ahogy senki sincs otthon ezen a földön, csak a legtöbben igyekszünk becsapni magunkat. Ő József Attilához tartotta magát, nincs alku. Nem alkudott. De  tétova provokativitása igazán nem zavart senkit, mindenki – távolságtartóan – szerette. De nem eléggé. Sohasem eléggé, ha igaz is, hogy nem hagyta magát.

Jó, ha vannak emberek, akik feltűnnek a városban. Hozzátartoznak a város kötőszövetéhez. Az otthonossághoz. Az otthonosságunkhoz járult hozzá bájosan pimasz idegenségével. Hozzánk, a magyar zsidó közösséghez is tartozott, bár otthont, nyugalmat nem lelt közöttünk sem, mert nem lelt sehol. Lássuk úgy, kissé hunyorítva néha, mintha érkezne, már előre szégyenlősen mosolyogva ártatlan, pontos provokációján, amire készül, ami után majd mindenkit kedvesen megvigasztal, hogy nem baj, hogy ilyenek vagyunk, nem lehet mindenki annyira szabad, annyira idegen, annyira önmaga, mint ő. Lássuk néha úgy, mintha most is, ezentúl is épp ott lenne. Fonassék be emlékezetes figurája az élet kötelékébe.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Köszöntők
Heisler András: A Hanuka jelene
2021. November 28. / 16:28

Heisler András: A Hanuka jelene

Kommentek