A tudás és meggyőződés méltósága: Kovács M. Mária emlékére

A világ és elsősorban a térség nacionalizmusainak jelentős kutatója volt, annak a folyamatnak a tanúja, amely tönkretette az egykor sok nemzetiségű Közép-Európát, a homogén nemzetállami törekvéseké, amelyek képtelenek más nemzeti identitásokat tolerálni. Ennek a történetnek a mintapéldája volt számára a magyar zsidó állampolgárok története.

Erős meggyőződésű történész volt, aki mélyen hitt abban, ha szemérmesen nem is mondta ki talán túl sűrűn, hogy az, amit csinál, tanít és segít, hogy a kizárólagosságra, dominanciára törekvő nacionalizmusok más, ugyanolyan értékes, kisebbségi nemzeti identitások elnyomásához, végül felszámolásához vezetnek. 

És nézzünk körbe Kelet-Közép-Európában Bukovinától Gdanskig, gondoljunk az erdélyi szászokra, a kisebbségi magyarokra, Csehszlovákiáig német és magyar lakosságára, a posztszovjet országok egyfelől jogfosztott, másfelől az orosz fenyegetés eszközévé tett nagy orosz kisebbségi tömegeire, persze, a milliószám kiirtott zsidókra, máris világos, hogy igaza volt. Igaza, amelyet szenvedélyes, aprólékosan alapos érveléssel védett, munkája a szó legtágabb értelmében vett tanítás volt, a távozó, immár nélküle távozó CEU-n évtizedeken át éppen úgy, mint a munkáiban. Hite, amely látta újjáéledni még szerte a világon azt, amitől félt, a nacionalizmus káros és totális változatát, kétségbeeséssel vegyült egyre inkább, féltéssel és félelemmel. 

Kőszeg Ferenc írja, hogy férjével, Bence György filozófussal, akit csak véletlenül nem lőttek bele gyerekként a Dunába, hogyan vezette be Magyarországra a kádári korszak vége felé az emberi jogokért fellépő Helsinki Bizottságot, hogyan állt ki Bence a szlovákiai magyarságért, Duray Miklós védelmében, az emberi jogok ügye és a kisebbségi jogok ügye, így a magyar kisebbségek ügye vált a kísérletben közös üggyé.

Közelebbről, bensőségesebben is foglalkoztatták zsidó identitásstratégiák, sokat tanulhatunk magunkról tőle. Jelen volt közöttünk, figyeltünk rá vagy vitáztunk vele és mindez többé nem lehetséges. Hite, tudományos és erkölcsi szenvedélye nélkül, jelenlétének tudata nélkül élünk tovább egy ismét kissé idegenebbé vált világban, ahol tartásának emléke ad majd némi erőt nekünk is, szenvedélyes meggyőződéstől vezérelt könyvei segítségünkre lesznek, ha megtanuljuk jól olvasni őket, méltányos vitákat segítenek majd elő és fájdalmasan bővítik történelmi önismeretünket, elsősorban a két világháború közötti időszakáról a magyar történelemnek. 

Talán elmélyült, alapos, komoly tudásra támaszkodó és meggyőződéses, szenvedélyes, becsületes írásokat inspirálnak majd és így marad Kovács M. Mária, akinek nagyon fiatalon kellett elmennie, közöttünk.

Nyugodjék békében!

Címlapkép: Marjai János / MTI

Kovács M. Mária temetése fia bejelentése alapján:
"Tudatom mindazokkal, akik ismerték és szerették,hogy édesanyámat, Dr. Kovács M. Mária egyetemi professzort 2020. július 24-én, pénteken 10 órakor temetjük a Farkasréti Zsidó Temetőben (1121 Budapest, Érdi út 9.)"