A holokauszt somogyi áldozataira emlékeztek Kaposváron

A holokauszt Somogy megyei áldozataira emlékeztek elhurcolásuk 77. évfordulója alkalmából Kaposváron vasárnap.

Szita Károly (Fidesz-KDNP), Kaposvár polgármestere az eseményen hangsúlyozta: semmilyen ideológiai, származási vagy vallási ok nem indokolhatja, hogy bárki más életére törjön.

Újra és újra hitet kell tenni egy tagjait megóvó közösség mellett, és elmondani a felnövő generációknak, „milyen csapás ért bennünket zsidó honfitársaink meggyilkolásával” – mondta a polgármester a hagyományosan június végén tartott megemlékezésen.

A politikus emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban egy világjárványt okozó veszélyes vírussal kellett élet-halál harcot vívni, de az emberiség összefogott, a megoldást kereste. Ennek az eredménye a védőoltás lett, amelynek következtében biztonságban tudhatjuk magunkat, hozzátartozóinkat, barátainkat.

A történelemben azonban sok példa adódott arra is, amikor az egyik ember vagy nép a másikban látta meg ellenségét, holott a háborúnak soha nincs nyertese, csak vesztese. „Ezt megtapasztalta közösségünk, egy szerves, integratív részét szakították ki, semmisítették meg néhány hét alatt” – közölte Szita Károly.

Véleménye szerint az egyéni veszteségekből közös veszteségek lesznek, a magánügy közösségi üggyé lesz, a feldolgozás feladata mindannyiunk felelősségévé válik.

Úgy fogalmazott: „77 évvel a soá után az idősebbek pontosan érzik egy rossz szó vagy kifejezés súlyát, tudjuk, a legszörnyűbb, legbestiálisabb tettekhez vezető út is így kezdődik és így kezdődött”, ezért kell ébren tartani az emlékezetet.

A polgármester megítélése szerint „a feledés óriási veszélyt hordoz magában, mert két emberöltő távlatából homályossá lehetnek a maguk idejében nagyon is nyers és éles képek”.

„Ha nem vagyunk itt legalább júniusban, az a hatezer somogyi, háromezer kaposvári arca, jelleme, jelenléte nem marad meg a mindennapokban, de itt vagyunk, hogy ezeket a homályosuló képeket elevenné tegyük a közös emlékezéssel és nyomatékot adjunk a szándékunknak, hogy együtt, kölcsönös tiszteletben, szeretetben egymást segítve szeretnénk élni, mert így is lehet és csakis így szabadna” – jelentette ki.

Róna László, a Mazsihisz dél-dunántúli területi csoportjának elnöke azt mondta, „az emlékezés és az emlékeztetés örök felelősségünk marad, ahogy az is, hogy észrevegyük, hova vezet a gyűlölet, kortól függetlenül”. „Amikor azt hallják, hogy büdös cigány, vagy büdös zsidó, annak mi van a végén? A gázkamra” – jelentette ki.

Szavai szerint a holokauszt az emberiség szégyenfoltja, nincs mentség rá, és szavakkal nem is lehet pontosan visszaadni azt, ami történt. „Ezért is olyan értékesek a túlélők, az a néhány, akitől még kérdezhetünk” – tette hozzá.

Kiemelte, hogy a németek által működtetett haláltáborokat az különbözteti meg minden más tábortól, hogy azokban tervszerűen és üzemszerűen működtették a megsemmisítést.

Róna László fontosnak nevezte, hogy miként a Gulagról, a kommunizmusról, úgy a holokausztról is beszélni kell, és a holokausztnak úgy kell megjelennie a történelemkönyvekben, ahogy valójában történt.

„Ma már beszélünk a holokausztról, de a történelmi tények helyett azok erősen kozmetikázott változatai látnak napvilágot” – jelezte. Példaként említette azt a magyarázatot, hogy „mindenről a németek tehetnek”.

A valóság az, hogy 1938 és 1945 között 21 zsidóellenes törvényt hozott az országgyűlés, 367 zsidóellenes kormány- és miniszteri rendelet jelent meg a Budapesti Közlönyben, a korabeli magyar hatóságok és a karhatalom tevékeny, túlbuzgó részvétele nélkül nem tudtak volna 51 nap alatt 147 zsúfolt szerelvényt indítani Auschwitzba – jegyezte meg. Rámutatott: a végeredmény az lett, hogy a vidéki zsidóság 90 százalékát meggyilkolták.

Véleménye szerint 2012 óta a magyar államfők és kormánytagok kommunikációjában hangsúlyosabban jelenik meg az, hogy „az állam nem védte meg zsidó honfitársait”.

„Kitől nem védte meg? A megvédés szónak nem szinonimája a jogfosztás, a kirekesztés, a kifosztás, a megalázás, a gettósítás, a kínzás, a deportálás és a közömbösség sem” – sorolta.

Róna László hangsúlyozta: az 1938-1945 között alkotott jogszabályok következtében deportáltak 18 ezer zsidónak minősített magyar állampolgárt Kamenyec-Podolszkijba, mészároltak le több száz újvidéki zsidó családot, jelöltek ki gettónak téglagyárakat, gyártelepeket, lóistállókat.

Verő Tamás, a budapesti Frankel Leó utcai zsinagóga rabbija a megemlékezés keretében tartott gyászistentiszteleten felidézte: a Somogy megyei zsidóság őrizet alá helyezése 1944 áprilisának végén, Barcson vette kezdetét.

Elmondta: több gettót is kijelöltek a zsidóknak, majd az év július első napjaiban több mint 5 ezer embert zsúfoltak össze a kaposvári tüzérlaktanyában, július 5-én elindultak velük a vonatok Auschwitzba. Erre az eseményre emlékeznek minden év június utolsó napjaiban, a kaposvári zsidótemetőben. (MTI)